Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A teremtés hat korszaka

lőtt azt mondjuk: hogy Mózes a negyedik napon nem bar a, hanem avah igével él, melly utolsó nem annyit tesz mint teremteni, hanem alakítani. Továbbá e különös előadásnak két oka lehetett; először az, hogy vagy nein volt még ekkor egészen befejezve a nap vegymüködése, mintfónebb is már inegjegyzők, liánéin csak most kezdett annyira mennyire világítani, de még ezután is, egész a negyedik korszakig a jelenleginél mindig tökéletlenebből ; vagy pedig, (ha azt is megengedjük, hogy világossága már ekkor egészen kifejlődve volt) másodszor: mivel nem hathatott el a földszi- nére előbb világa, az ezt, ámbár már kevésbbé, de egész a negyedik korszakig még mindig körülburkoló komor párák és füst-nemű felhők miatt1). Minthogy tehát akár a nap tökélyes kifejlése, akár pedig a légkör megtisztulása csak a negyedik korszakban fejeztetett be: következik, hogy mind a két esetben a legszebb következetességgel élt Mózes a napnak földünkhezi első viszonyát igy adván elő. Mindez az eddig megismert természettörvényekkel pontosan megegyez, azért semmi nehézség sincs benne többé, hogy úgy történtnek higyük; sőt mi több, okunk van bámulni a szent irót, hogy ő már háromezer év előtt tudta, miként földünk és a napközt, a inegteremtetés után nem azonnal létezett a jelen viszony.

Korunk természetbúvárainak figyelmét leginkább az ragadja meg, miszerint Mózesnek szavai a világosság természetével a legszebben megegyeznek. E néhány szótaggal: “Ti# \T1_ TÍN „Jelű or; vajehi or,“ oily

élénken fejezé ki magát, miszerint nem csak fellengzö e mondata, hanem egyszersmind a világosság természetét is a legjelesebben fejezi ki. Ugyanis a világosságnak nem kelle teremtetnie, vagy pedig alakíttatnia mint más tárgyaknak, miután ez nem más, mint a már megteremtett * 37

Basilius, Caesarius és Origenes már egészen igy magyarázzák a dolgot. Lásd sz. Vazul Hexaemer. II. k. Paris, 1618. p. 25. — Sz. Caesarius, Dial. I. Bibi. Patr. Gallandi. Vénét. 17 70. 6. k.

37. 1. — Őrig. Periarch. 4. k. c. 16. ed. Bened.