Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Versezetek
217 Mit mond, az oily szelíd, Oily édesen ható ! S miként a legszebb dal, Hő érzelmet adó. És ekkor én magam Az égben képzelem, S az angyalok dalát Kitörve éneklem. Hát még , milly szent emlék Fűz hozzá engemet !.... E könyv üdvözíti, Majd árva lelkemet. S míg áll a nagy világ, Üdvöt ez osztogat ; S ki benne nem hiszen : Jutalma kárhozat ! S e szép könyvnek neve : — Óhajtod tudni ezt? — Lelkünk nagy záloga, A legdicsőbb kereszt! Szűz Máriához. ( Olaszból, Petrarca után. ) Szépséges szűz, kit napfény környékez , Kinek csillagfüzér köríti szent fejét, Kiben testté lön Isten egy fia, Oh égnek nagy kegyeltje Mária! Keblemnek lángszerelme fellobog feléd, Ez készt hozzád emelni szózatom : De nyelvem néma.... mig te nem segftsz S kit méhed rejtekébe csalt a szeretet.... Hozzád kiáltok , hallgasd meg kérelmemet, Ki minden bút s fájdalmat megkönnyítsz .... Segíts bajomban bár én por vagyok, S téged mennyben dicsérnek angyalok. Bölcs szűz, te egy a bölcs szüzek közöl, Kik hajiokába kisérék a vőlegényt, — Sőt első .... lámpád mint a nap ragyog .... Erős paizsunk ha környeznek bajok , Ha a halál s ínség elölt minden reményt ......... Paizs , melly véd is, győzelmet is szerez , — Te enyhíted keblem titkos tüzét, Melly földi kábaságaink között emészt. Szent szűz ! nézd, melly roncsolt keblemben dúl, a vészt. Ki búsan nézéd szent fiad sebét ; Vesd rám kegyelmesen bájos szemed , Nyújtsd esdő szolgádnak segédkezed.
