Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

Az egyház és állam

207

ki azon szilieket, inellyeken minden olly társadalomnak meg kell törnie, hol a kormány és alattvalók egymás kölcsönös jogainak és kötelmeinek egyszersmind legfelsőbb birái is. E sors egyenlőn érte mind a köztársaságokat mind a monarchiákat. Egész történetök, kivévén azon korszakokat, midőn csupa hóditási szellem foglalván el tevékenységűket, e tevékenységet külháboruk meriték ki, egész történetök e három tételben foglaltatik: polgári viszálkodások, a fejetlenség győzelme, a kényuraság diadala. Ha ez a pogányok- nál igy volt, mikép lesz ez a keresztényeknél, hol az egyház mind a népeket mind az ezek vezetésével megbízott kormányokat annyira fölemelé ? ! minél erősebbekké lettek a viaskodók, annál rettenetesb lesz a küzdelem. A keresztény nemzeteknél az egyház eltörlé a rabszolgaságot, megadó vagy visszaadó nekik az igazság ismeretét, fölemelé érzelmeiket, megmutató, értésökra adá, milly kötelességek fekszenek a hatalom képviselőin, a mikről a pogány nemzeteknek még fogalmok sem volt. — Az európai uralkodók mindazáltal azt hivék, miszerint ők illy elemek mellett büntetlenül fölszabadíthatják magukat minden vallási törvény alól, vagy pedig, a mi egyre megy ki, azon élő tekintély alól, melly nélkül e törvény csak bizonyos elvonat,— s igy okoskodtak : „A mit az egyház nekünk adott, a majdnem isteni jogot, a sérthetlen s fönségi tekintélyt, igen, ezt megtartjuk, megőrizzük ; a mit azonban a népeknek nyújtott, hogy t. i. Isten törvénye előtt nincs különség király és alattvaló között, hogy a király mint bárki más, köteles e fő törvényt tiszteletben tartani s alkalmazni, továbbá az egyház függetlenségét, a világi hatalom fölötti felsőbbségét, melly egyedül képes biztosítani a népek számára a kormányoknak az igazság iránti tiszteletét s a hivatásuk kötelességei iránt tartozó hűségét, — ezt mind visszaveszszük. így aztán, semmi biró sem lévén a földön fölöttünk , ollva- nok leszünk, mint az istenek: a népek leborulva iinádand- nak bennünket , sőt maga az egyház is illyest látszandik tenni, mintha imádásunkra sietne ; lesz rá gondunk, hogy térdeinkhez láncoljuk őt, s mig a tömeg alólról az egyház-