Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Sz. Cyprián értekezése az Ur imájáról
193 elragadtatni, elmédben szórakozni, midőn az Urat kéred, mintha fontosb dologról gondolkozhatnál mint a miről Istennel beszélsz ! Hogyan kívánhatsz meghallgatást az Istentől, mikor tenmagadat sem hallod? — Hogyan kívánhatod, hogy figyeljen az Isten imádra, mikor tenmagadról megfelejtkezel? —Eztesz: nem mindenkép óvakodni a gonosz szellemtől ; ez tesz : az isteni felséget imádbani hanyagságoddal megbántani ; ez tesz : szemmel ébren lenni, szívben pedig szunyadozni : holott a kereszténynek akkor is ébren kell lenni szivével, mikor szemeit az álom becsu- ká, a mint az Énekek-énekében megszemélyesített egyházról Írva vagyon : „Én alszom, de szivem viraszt“ 1). Azért az apostol is gondosan s bölcsen int : „Az imában állhatatosak s figyelmesek legyetek“ 2), tanítván s megmutatván, miszerint csak azok nyerhetik meg Istentől azt, mit tőle kérnek, kik figyelmesen imádkoznak. Az imádkozók pedig ne silány s puszta kérésekkel jőjenek Isten elé. Sikeretlen azon ima, melly csupa száraz kérés ; mert valamint minden fa, melly nem hoz jó gyümölcsöt, kivágatik, és a tűzre vettetik : úgy a minden jó cselekedet nélkül levő gyümölcstelen szó is, az Isten meghallgatását nem érdemelheti ki. S azért int a szentirás, mondván: „Jó az ima a böjttel s alamizsnával“5). Mert ki a végítélet napján kinekkinek cselekedete s alamizsnálko- dása szerint osztandja jutalmát : már most is a jó cselekedettel párosított imát veszi kegyesen. Végre igy lett méltó az imádkozó Kornél százados is a meghallgatásra, mert szakadatlan imáját a nép iránti bő alamizsnával párosította; kinek, midőn 9 óra tájban imádkoznék, megjelent az angyal s bizonyságot tett cselekedetéről, mondván : „Kornél ! imádságaid és adakozásaid Istennek szine elé felhatván, emlékezetben vannak“ 4). Csakhamar Isten elé jutnak imáink, ha azokat csele0 5, 2. a) Kol. I, 2. 3) Jób. 12, 8. 4) Apóst. csel. 10, 2 — 4. Növ. paps. munkál. 13