Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Sz. Cyprián értekezése az Ur imájáról
184 hanem föld savának nevezi, s az apostol az első embert a föld agyagából, a másodikát pedig mennyből valónak hívja: mi is, kiknek az Atya Istenhez hasonlóknak kell lennünk, ki napját felkelti a jámborok- s gonoszokra, és esőt ad az igazak- s hamisakra,— méltán imádkozunk s esedezünk Krisztus intésekint úgy, hogy minden ember üdvösségéért könyörgünk; hogy valamint mennyben, azaz bennünk, hitünk által teljesült az Isten akarata, hogy mennyből valók legyünk : úgy a földön is, azaz a földiekben is mint hívőkben, telj süljön Isten akarata, hogy kik első születésűknél fogva még földiek, viz- és Szcntlélekből született mennyeikké legyenek. Tovább imádkozván kérjük s mondjuk : „Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma.“ Ezt mind szellem-, mind betű szerint értelmezhetjük, mivel mindkét értelem isteni hasznot hoz üdvösségünkre. Mert az élet kenyere Krisztus, és e kenyér mindenkinek nem tulajdona, hanem a mienk. S valamint, mondjuk: ,,Mi atyánk,“ mivel az ő rá íigyel- mezők- és benne hívőknek atyja, ügy „kenyerünknek“ is nevezzük, mert Krisztus a testéhez járulóknak kenyere. E kenyeret pedig mindennap kérjük magunknak adatni, nehogy kik Krisztusban vagyunk, s az oltáriszentséget üdv- táplálékul mindennap magunkhoz veszszük: valamelly súlyos vétek közbejöttével, midőn az áldozástol visszatartoztatván a mennyei kenyértől eltiltatunk, Krisztus testétől elszakasztassunk, mikint maga int bennünket mondván : „En vagyok az élet kenyere, ki mennyből szállottam alá. Valaki e kenyérből eszik, örökké fog élni. A kenyér pedig, mellyet én adandó vagyok, az én testem a világ életéért“ I). Midőn tehát azt mondja, hogy az örökké fog élni, ki az ő kenyerét eszi, valamint nyilvános, hogy azok, kik testéhez járulnak, és az oltáriszentséget, az áldozha- tásra szabadságuk lévén, magukhoz veszik, élnek: úgy ellenben félnünk s imádkoznunk kell, nehogy midőn valaki, visszatartóztatván, Krisztus testétől elszakasztatik, az üdSz. János, 6, 51—52.
