Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A szentgyónás és oltáriszentség

\

ni, — mert e hit nélkül az oltáriszentség elveszti értéket és jelentőségét. A protestánsok félelem nélkül közelednek a szent asztalhoz, mert ők csak emlékeztető-jelét veszik Krisztus Jézus testének ; a katholikusok ellenben csak rettegéssel közelednek ahhoz, mert magát az üdvözítő testét veszik ott magukhoz. S ekként, a hol csak e hit leromboltatott, a bánatszentség itélőszéke is megszűnt, a gyónás haszontalanná vált, — valamint ott, a hol ezen hit életben, van szükségessé lett ; s ezen itélőszék, melly olly annyira föltételezi amazt, elkerülhetlenné teszi az erény, az igazságosság, az erkölcsiség gyakorlását. Tehát, mint már mondám :

„Lehetetlen bármilly kormányrendszert alapitni, melly tartós avagy hasznos legyen, hacsak a kath. egélyre nem támaszkodik.

„Ez tehát ama— lelkünk halhatatlanságának kérdésén kivül — legfontosabb kérdésnek megfejtése, hogy t. i. mellyik a legjobb kormányzat? s mennél többet gondolkozik valaki fölötte, annál inkább látandja, hogy ezen hit—a valóságos jelenlétbeni hit, nemcsak a kormányzatok, hanem minden emberi tekintet fölött is kiterjed, hogy az, mintegy mérsulya (diapason) ezeknek, s a mi a nap a természeti, az ez az erkölcsi világban: Illuminans omnes homines“ ]).

Bár a mi szegény, haldokló társalmunk megértené ez életrehivást, inellyet egy olly részrehajlatlan és mély belátásu egyén intéz hozzá, s megvetvén azt, ne tapasztalná maga-magán e nagy igazság rettenetességét ! ! ! *)

172

*) Sz. Ján. 1,9.