Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
7 tot ellepék a különféle — azonban csaknem mind manichaeus szellemű felekezetek : e tekintetben inindazáltal egy tartomány sem hasonlítható déli Franciaországhoz, hol egyrészről a legtekintélyesb urak — mint például a toulousei gróf YI. Rajmund— vagy egyenesen eretnekek vagy legalább ezeknek hatalmas védői valának, másrészről pedig a püspökök s a többi papok kissé aluszékonyabb-tudatlanabb- és sok tekintetben roszabbak is voltak, semhogy a mindinkább harapózó eretnekségnek férfiasán ellenállhattak volna. Mi több, némellyek — és pedig mind a fő- mind az alrendü papok közöl — a különféle szakadároknak alattomos követői valának. Ezért III. Ince szükségesnek látá különös követeket küldeni déli Franciaországba az eretnekség kiirtására, s mivel többször nyilvánított meggyőződése szerint a tévtanon nemcsak egyedül erőszak, hanem a ka- tholikus papok részéről tett tanítás és jő példa által is kelle diadalmaskodni, azért missiot is rendelt oda a csak kevés idő előtt keletkezett cisterci-rendből, minthogy ez mind erényére, mind erélyére nézve akkorban legkitűnőbb vala. Ennek következtében Castelnau Péter és Rudolf szerzetes- társ , Citeaux Arnold apáttal együtt ama téjékon apostoli követek s egyszersmind hittérítők levének, melly missio csakhamar azután (1206-ban) még tizenkét cisterci apát-, a jámbor osmai spanyol püspök Diego s áldozára Guzman Domingo hozzájárultával növekedett '). Ez utolsót, kiben a később oily hires sz. Domonkosra ismerünk, többen — és pedig mind tisztelői, mind ellenei közöl— legelsőnagyin- quisitorként akarnák szemünk elé állitni, Domingo azonban déli Franciaországban hittérítői tisztén kívül épen semmi egyébbel nem foglalkozott, igen , az ő egész életében legkisebb nyomát sem találjuk annak, hogy ő az in- quisitionál valaha bíráskodott volna, hanem folytonosan mint utazó hitszónok szerepel 2). De ha már mégis inqui0 Hurter, II. köt. 276. 277. 280. 282. 1. Ezt nevezetesen Quetif és Erhard mutatták meg. V. ö. Schrökh K. G. 29. köt. 585. 1.
