Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A szentgyónás és oltáriszentség

161

És épen az közvetlen bizonysága a valóságos jelenlétnek, hogy azt annál inkább érezzük, minél kevesebb befolyással van ránk a képzelet és az érzékiség. Egészen bel-élet szállott belénk, mintha más szív verne szivünkben, más lelkismeret jelentkeznék lelkiismeretünkben. E belső szent szózat, vagyis maga az erkölcsi érzet, bizonyos gyöngédséggel párosult hanggal bir, inelly isteni szerzőjének közvetlen jelenlétét nyilatkoztatja ki. Ez már többé nem ösztönszcrü elvont gondolat: ez megkülönböztetett és személyes valóság, melly szól és felel ; ez mély és vi- szonlagos ömledezés, miilyen barát és barát, férj és nő közt létezik. A lélek nincs többé maga, benne egy vendég vett lakást — s e vendég az Isten.

Ekként felélesztve, s a belvilággal, a természetfeletti világgal viszonyba hozatván lelkünk, — visszatér, újra elfoglalandó régi lakhelyét. Azonban milly változás ! E földi életet, mellyet nyomasztó terhe és keserűsége miatt hagyott el, most könnyű és édesnek találja. Csak mosolyog rája, olly edzettnek érzi magát terheinek viselésére és csábjainak kikerülésére. Mi sem tartóztathatja fel őt, fut, rálép azon kötelmek ösvényére, hol azelőtt minden lépésen akadályra talált, s ennek tövisei mindannyi rózsákká vál- tozottakként tűnnek föl előtte. Benne és körülötte minden azon isteni ösztönnek hódol, melly őt lelkesíti, s mellyet ő folyvást táplál magában. Ez ösztön kettős sajátsággal bir : — a belső magába-szálltság által elvonja őt e világtól, sőt megvetteti azt vele, az Isten s ember iránti szeretet által pedig hozzá köti őt mind halálig. Ekként egyszerre eleget tesz (sőt az egyiket a másik által neveli), mind a vallásos (mysticus) mind a gyakorlati életnek, mellyeknek öszhangzása képezi a tökélyes embert. Ez ösztön végre azon szeretet által, melly őt vele egyesíti, a rend országának szentelt edényévé —- mert hisz e rendnek is csak ez isteni ösztön a kútfeje — ezen ösztön mondom, az ég kegyelmeinek szolgájává, igazságának tanújává s követjé- vé — angyallá teszi őt.

S ekként a kereszténység oltáriszentségében rejlő

Növ. paps. munkál. 11