Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
155 Az igaz szeretet (s e szempontból soha sem szemlélhetjük eléggé tárgyunkat) kész önmagát megtagadni, csak hogy szeretetének tárgyától függjön, meghalni önmagának, csak hogy másban éljen : minden törekvései s nyilatkozatai erre irányozvák; ez az ő tetőpontja : az ellenkedő felességnek (dualité) el kell tiinni, egységnek kell uralkodni egész valónkban : testünk-, lelkünk-és szivünkben. Nézzétek az anyát, ő kisdedét, kit táplál, magával egy testté tenni, megenni szeretné, mint a természet köznyelve mondja ; és az élő barátságnak, a forró szeretetnek csókjai, ölelései és karolásai mik egyebek, ha nem e természeti ösztönnek indulatai, melly szeretné áttörni az érzékek gátfalait, hogy lelkeik egygyé olvadjanak; melly szeretné birtokába keritni szeretettjét, hogy táplálkozzék vele, hogy benne éljen, hogy azt saját létegévé változtassa? Végre, van-e tökéletes szeretet, melly ha hatalmában állana meg nem tenné az átmivoltozás csodáját, s egyszersmind ne mondaná éddel szeretető tárgyához e szókat: Vedd és edd: ez az én testem? . . . Az Isten pedig, ki maga a szeretet, s minden más szeretet ennek csak származéka és visszasugárzása, az Isten megtette e csodát, mivel tehetségében állott az, s mivel az a szeretetnek tulajdona : hogy a lehetőség vég- határaig terjedjen. — Emberré lévén, föláldozván magát értünk, neki még többet is lehete tennie, és a szeretet törvényénél fogva neki akarnia kellett, sőt valóban az ember tápjává kelle lennie, miután ez tehetségében állott, s különben is ezzel csak a dolgok természetét állitá helyre, minél fogva most már ő lelkünk élete és tápláléka, s magát csak gyarlóságunkhoz alkalmazott alakban adá nekünk. De ugyanazon törvény a viszonyosság kötelmét szabja élénkbe: s mikép Krisztus önmagának némileg meghal, hogy mibenniink éljen : úgy nekünk is meg kell halnunk, hogy őbenne legyen életünk. Igen, — föl kell kiáltanunk sz. Pállal : „kívánságom föloszlani hogy csak egy legyek Krisztussal s e föloszlásnak tehetségünk szerint valósulnia kell, hogy ugyanazon apostollal mondhassuk: „Élek, de
