Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
143 lenlétéről? Nem kell-e e ténynek valamennyi titok között a legcsodálatosb- és megfoghatlanabbnak lenni ? Mindazál- tal több képtelenség van- e benne, mint a fölebb említettekben? s mi van egyéb hátra, hogy azok gyanánt kierőszakolja meggyőződésünket, mint annak bebizonyítása? Azonban ennek e földön még nincs helye : „Nunc per speculum, et in aenigmate, tunc facie ad faciem;“ bámulandó okait mindjárt látandjuk. De bár e titok nincs megmutatva, mindazáltal nagy fokbani bizonyossága tagadhatlan, mert egyenes viszonyban áll látszólagos képtelenségeivel. Hogy lehet ez ? Oka egyszerű és szembeszökő , s a- zért tévelyt nem is okozhat ; és csak a józan ész ihlé ezt egy születésére nézve protestáns, de meggyőződésére ka- tholikus íróba : „Ne mondja senki — igy szól — hogy a valóságos jelenlétbeni hit csalékony és hamis. Az valóban magában tekintve nagy képtelenség lenne, ha egy ember önfejéből merészelné azt embertársainak előterjeszteni. Ha ezt az a- postolok valamellyike adandotta elő ügytársainak : azt bizonyosan eszeveszettnek tekintették volna s tanát kacajok tárgyává teendék. — Miután tehát lehetetlen hogy az emberektől származzék, úgy látszik hogy Istentől veszi eredetét ; s igy mint isteni, elveszti minden képtelenségét, bár- milly megfoghatlannak képzeljük is“ 1). Jól ügyeljünk az érv nyomatékára : egy tárgy, mellyet a külszínek szerint Ítélve esztelenség előadni és helyben hagyni, melly mind szerzőjét, mind az egyébiránt leg- helyesb elrendezést színlelő vállalatot hitelfosztottan nevetségnek kitenné : egy illyen tárgy hitelt nyert, s mi több nem csak hitelt nyert, hanem azon minden egyéb hitnek alapul szolgált tan emeltyűjévé vált, mellynek leküzdhetlen akadálya gyanánt tartatott, gyúpont- s tápjává az emberiség hitének Krisztusnak a világot fénye- s erényeivel elárasztó egélyében ; és végül tizennyolc évszázados csodák 0 Fitz-Villiam, Lettres á Atticus, 171. lap.
