Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
136 mával, ezen az apostolokra átruházott hatalommal élt, e bünbocsánatot mindenkor gyónásnak kellett megelőznie. E gyónás — úgy látszik — nem volt szükséges ezen esetben, miután a gyóntató istenisége beolvasott a lélek fenekére ; hanem valamint a gyónásnak nemcsak az a célja, hogy a bűnöket megismertesse a gyóntatóval, hanem egyszersmind éreztetnie kell a bűnössel a bűn súlyát, és szégyent gerjesztenie benne: ez utósóra nézve azoknak is kellett gyón- niok, kik Jézustól nyerék bűneik bocsánatát. Ezt találjuk föl Magdolna, a házasságtörő asszony, ezt a szamaritánnő és a jobbfelőli lator megtérésében. Milly gyónás ez a Magdolnáé ! milly bánat ! milly magasztos biinvallomás ! milly elégtétel ! Ez örök példánya az igazi gyónásnak ; és e miatt erre , valamint az azt lelkesítő isteni szeretetre , mint tulajdon alapjokra, fekteté Krisztus e nagy szavakat: „Sok bűnei megbocsáttatnak neki, mert fölötte nagy szeretettel bir“1). S a házasságtörő nő milly szégyennel borittatott el a zsidók által, kik őt Jézus elé hurcolták ! és milly bűn- vallást tesz , milly csendes ezen állapotban a boldogtalan : Et mulier in medio stans! .. gyónás ez, mellyet azon mód tesz teljessé, mellyet tétele világossá teszen : „Senki sem kárhoztatott téged vádlóid közöl? — kérdő Jézus — Senki uram ! — Éh sem kárhoztatlak téged ; eredj, és ezentúl már ne vétkezzél“2). — A szamaritánnő megtérése nevezetes körülményt ad élőnkbe : ő maga nem vallja meg bűneit, hanem Jézus Krisztus vallja meg azokat, ő mondja ki neki legtitkosabb gonoszságait. Ebből ismerte meg a szamaritánnő , hogy ez nem lehet egyéb , mint a Messiás , és megnyugszik a vallomáson, mellyet Jézus az ő bűnei felől tett: „Ezt igazán mondád“ — Hoc vere dixisti — ; sőt maga fut hirdetni őt s megtéríteni városát, kiáltván mindenfelé: „Jertek ki, lássátok ama férfiút, a ki nekem mindeneket megmondott, a miket cselekedtem ; valljon nem ő-e ama Krisztus?“3) Végre a jobbfelőli lator e szavak Sz. Lukács , 7 , 47. 2) Sz. János, 8, 9, 10, 11. 3) Sz. János, 4, 18, 19, IV. 18—39.
