Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
130 noszságok által, mellyeknek az emberi nyelv sem adott nevet; kiknek nem lévén más lelkiismeretűk a hóhérnál, mindent szabadnak hisznek, a mi ennek figyelmét kikerülheti, és mindig készek — a törvényeket áthágva, a társaimat megrohanni, mint zsákmányt, mellyet tőlök elragadtak, de mellyet ők sajátukká tenni iparkodnak ?... Senki se vélje , mintha mi csak a társalom azon semmivel sem bíró osztályairól beszélnénk, mellyeknek borzasztó titkai napvilágra hozatván, napjainkban a közönséges olvasónak botrányra, néhány bölcsnek pedig komoly és mély elmélkedésre adtak alkalmat : nem, a fölsőbb osztályokban nem kevesbbé otthonos a gonoszság, s habár aranyba, vagy drága illatokba burkoltassék is a bűn, mégis csak bűn marad az, és akkor is csak úgy megsérti és aláássa az erkölcsöt és törvényeket. Szóval, magunkban hordjuk mindnyájan e vétkes hajlamot, ezen hol inkább, hol kevesbbé elfojtott kovászát a romlottságnak, s melly igen gyakran föltűnik a kívánság által, habár tettben nem nyilvánul is. Ki nem látja a véghetlen segélyt, melly a belső rósz által ekként megrongált társalomra háramlandik a gyónásból, ezen lelki törvényszékből, melly az akaratnak minden titkait korlátlan hatósága alá vonja, — melly a gondolat és kívánság ellen hoz törvényt, valamint a világi hatóság a gonosztevő és bűnös ellen, melly megakadályoztatja és meg is bünteti nemcsak a gyilkost, hanem a rágalmazót is; nemcsak a házasságtörőt, hanem a puszta tekintést is; nemcsak a boszúállást, hanem a szeretet hiányát is, és belsőképen bűnösökül állit bennünket magunk elébe, mielőtt az emberek szemei előtt azok lennénk ?... A lelkiismerct torná- czában őrül fölállittatván, ezen szent törvényszék akkor is ébren van, midőn az emberi törvények velünk nem gondolnak, figyel a legkisebb roszra is, és szivünket a vallási és magán kötelmek megtartása által minden nyilvános és társalmi kötelmeink teljesítésére elkészíti, s öszhangzást alkotván lelkűnkben, a keresztény tökélyhez tartozó erények által azon közös erényekre vezet bennünket, mellyek társalmi viszonyaiknál fogva kötelmeinkké váltak, és a nyilvános
