Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A szentgyónás és oltáriszentség

107

A szentgyónás és oltáriszentség ').

Ha a keresztény religio hitbeli ágazatai- és gyakorlatainak legdicsőbbjeit akarjuk tudni, csak föl kell keresnünk a legmegtámadottabbakat : — a legszebb gyümölcs körül legtöbb darázs dong,— a legrakottabb fára legtöbb kő repül.

Ezen irányeszmére kell ügyelnünk, hogy a két kijelölt szentségben tanulmányozásunknak magasztos tárgyat leljünk s megerősítését találjuk ezen másik általános igazságnak : minden mélyen bölcs és igaz tárgy fölületesen tekintve megfoghatatlannak s kétségesnek tetszik ép azért, mert okai mélyek.

Kezdjük a gyónással.

„Nincs katholikus hitágazat, melly nem az emberi természet legbensőjében gyökereznék, s melly, miként saját létünk, nem alapodnék valamelly velünk született érzelmen, s következőleg valamelly általános s az emberiséggel egykorú hagyományon... ; leginkább kitűnik ez a szentgyónás és bünbánat hitágazataiban. Ezen, miként minden más részben is a kereszténység nyilatkoztatta ki az embert az embernek; ez hódítá meg hajlamait, ez örök s általános hiedelmeit ; fölfödte ezen ős alapokat ; ez tisztította meg azokat minden szenny- és idegen salakból; ez nyomta rájok az isteni bélyeget; s e természeti alapokra épi- té természetfölötti tanát a bünbánat- és szentgyónásról‘;.

E szép észrevételek Maistre Józseféi 2). Ha ő soha sem tesz ollyat, mit sokkal nehezebb lett volna igazolnia,

0 Franciából, Nicolas „Études philosophiques sur le Christianisme4' cimü méltán hires munkája harmadik kötetének XVI. és XVII. fejezete.

J) Soirées, II. r. 233. 1. — Du Pape, II. r. 439. és 443. 1.