Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

Előszó

X

ismernéd hibáinkat, hanem kérünk, hogy ha tán megrovásra is méltóknak Ítélnéd azokat: legyen akkor is irántunk szíved atyai, legyen testvéri, legyen baráti. Vajha óriási akaratunkhoz mért lehet vala tehetségünk is ! akkor bizonyára egyetlenegy jotta nem lenne lapjainkról sem elvetendő, sem azokhoz adandó ... Pótoljon ki végre — mennyire csak lehetséges — minden hiányt és mentsen ki minden hibát csekély áldozatunkban a szent és tiszta szándék, mellyel készítők s mellyel nyújtjuk azt. S oh milly édesen esik keblünknek tudni, s Isten és ember előtt bátran elmondhatni azt: hogy a rugó, melly elménket és szivünket, kezünket és mindenünket — mi csak erre megkívántalak — munkára készteté, nem hiú, nem anyagi érdek, hanem gyönge erőnk gyakorlása, a beteg kor szüksége, min- denfölött pedig édes anyánk a keresztény ka- tholika egyház iránti tiszta szerelem s rendit- hetlen hűségünk vala ; és az : hogy ez által némi- kép rójuk le a honnak is — mert ez is keblén táplál — azt, a mivel egyelőre tartozánk. — Ennyit elölegesen megjegyezni szükségesnek véltünk; a többit kegyes olvasó ! — csak szives kérésünket teljesítsd — mind, mind bölcs belátásodra bízzuk. Isten veled.

Kelt Pesten, májushó 29-én, 1853.