Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
72 tozkodás nélkül : mi a világ szellemét akarjuk lerombolni s a lázongás romjai fölött a lelkeket kormányozni, hogy e földön ismét szépen és a maga fönségében fölviruljon Isten fiainak országa. — De miként juthat ennek birtokába az egyház ? Mindenek előtt a lelkipásztorságnál kell megkezdeni mind egyesek, mind egész községek lelkének vezényletét. Ki ne tudná, milly befolyással bir az egyházi szellemtől lelkesült jó gyóntatóatya lelki fiaira? ki ne tudná, milly hűn ragaszkodnak a jó községek buzgó lelkipásztorukhoz elannyira, hogy velők tökéletesen parancsolhat s egyszerű szózata által legnagyobb roszakat megakadályoz, tömérdek jót és hasznost létre hoz, ellenségeskedéseket, igazságtalanságokat kiegyenlít és a békének, igazságnak védelmében állhatatoskodik. Igaz ugyan, napjainkban illye- nekre ritkán akadunk, de ennek oka a papságban szintúgy, sőt tán inkább keresendő, mint másutt. A városokban úgy, mint nagyobb községekben a társadalom végképi föloszlás- és szakadásnak indult; mint ez az annyira magasztalt többség érvényesítésében mutatkozott. A dolgok illy állásában a legbuzgóbb lelkipásztor is vezényel, kormányoz ugyan egyeseket, de községeket már nem. Azért rendkívüli eszközök szükségesek, hogy a községeket ismét községekké tegyük, a fóloszlástól megmentsük, egyesítsük és a közérzelmet ismét fölébreszszük. — Mi a községekre nézve áll, áll az az egész társadalomra nézve is. — Legsikeresebben kezdhetjük ezt az ifjúság körében. A még romlatlan gyermekek lelkét könnyű megnyerni; az ö szivökben kell a Krisztus iránti hit- és szeretetnek mély gyökereket verni, megerősödni ; öketgyiijtse
