Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

62

jászületésében áll. Sok mondatott s Íratott már e fölött, miért is e tárgyról itt csak röviden szólandunk, annál inkább, mivel írás és olvasás a nélkül sem segít sokat a dolgon, hanem tevékenység ; ettől függ a jövő. Azért a következőket inkább a tevékenységre serkentő szózatnak szeretnék vétetni. Mielőtt azonban e kérdést megfejtenék: hogy milly módon eszközölheti a papság a társadalom átalakulását, — más kérdésre kell felelnünk, t. i. mit tett már a papság az említett célra ?

Püspökeink egybegyűltek az egyház szabadságát a jogbitorlások ellen védelmezendök, s mi szívből örvendünk, hogy Krisztus jegyese, lerázva a rabság ocsmány bilincseit, valahára ismét szabadon lehel, s tevékenységét újra egész terjedelemben kifejtheti. De mi történt ezóta? Itt ott ugyan föllobbantegyegy lángocska, melly azonban nem sokára elfojtatolt s füstbe szállt; itt ott egy katholikus lap nagyban fáradozott, hogy szikrát csaljon a kövekből; itt ott nehány egylet a keresztény felebaráti szeretetnek müveit gyakorolva, szegényeket s betegeket ápolt s nehány hideg szivet megmelegitett; itt ott egy buzgó katholikus szónok valamelly egyesületi teremben zajos lapsokat nyert; itt ott egy missió nehány lelket liosz- szú álmából fölriasztott. — De mit tett a papság, a lelkipásztorsággal megbízott papság? Oh igaz, itt olt egy lelkész a kor veszedelmeire a hallgatókat ügyel- mezteté, s az igazság hatalma némelly rósz öntudatot fölriasztott ; itt ott egy lelkész szeretete s buzgalma állal, elveszett lelkeket megnyerni törekedett. De mit telt a papság egész testületé? hol látunk általános fölkelést s jól rendezett harcot a sötétség szelleme