Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
50 mondjon le a viiággali összeköttetéséről, és az alázatosnak, kegyelmét adja az ur. Ne mondjuk, hogy ez a papságra nézve megszégyenítő; ha Dávid király egész népe előtt bünbánatot tartott, ha a római pápák és császárok, miilyen Theodosius vala, bűneiket nyilván megbánták, ha nem régen IX. Fiús pápát Róma utcáin vezeklő ruhában menni láttuk: háta papságra nézve szégyen volna, ha közönséges lelki-gyakorlatok által e csekély bünbánatot nyilvánosan tenné ? Nem, alázatosság és bünbánat nem szégyenit meg, hanem fölmagasztal. Mi a lelki-gyakorlatok alakát illeti, igen kívánatos volna, ha a püspök jelenlétében tartathatnának meg, hogy ez, mint pásztor, fölkentjeit azon férfiakra bizza, kiket a lelki-gyakorlatok tartása végett hívott meg s egyszersmind azokban maga is részt vesz, hogy igy a papság egész kiterjedésében és egységében érezze magát, és püspökét, mint pásztorát jelen szemlélhesse. Az előadás tartalmának kivált korunk igényeihez alkalmazottnak kell lennie, hogy a papság korunk- bani fontos hivatásának s azoknak, mikre szüksége vagyon, ismeretére jusson. Kiáltó korszükség, hogy az egyház igazságai erős alapokra fektessenek és ezeknek egy egészet képző kapcsolata ész- és akarat- gyözöleg adassék elő, s ne csak egyes külön kiválasztott igazságok tárgyaltassanak. A papság reformjára szolgáló további eszközök a zsinatok és kisebb papi tanácskozmányok. Hasztalan volna az egyház ezen intézményének haszna- és szükségéről valamit fölhozni ; mert csak a többször mondottakat kellene ismételni. Megfoghatían, mért néznek némellyek még mindig az egyházi zsinatokra oil y bizalmatlansággal,
