Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

34

talni, meddig nekik vallástárgyakról beszélsz; de lia csak távolról érintesz is valamit, mi önhasznukat érdekli : azonnal életet, azonnal munkásságot találsz, mintha fontosabb volna a mennyország- vagy pokolnál. Soknak azonban a gyárak, gépek és más iparüzlet által kijelelt út igen lassúnak és fáradságosnak tetszik a pénz bálványáhozi eljuthatásra : ugyanazért célúk rövidebb utoni elérése végett a communismusban keresik az eszköszt. A mindent istenítő pantheismus- és mindnyájunk egyenlőségének eszméjére fektetik azon állításukat, hogy mindnyájan egyenkint egy nagy egésznek csak egyénisitései vagyunk, senki sem tarthat nagyobb igényt valamelly birtokhoz, és többhöz épennem, mint a másik; a birtok jogtalanságra, a gazdagság rablásra mutat. Illyszeriin van a dolog a gazdagok javaival is. Sőt volt kormány, melly illyféle érzéki jogot érvényesíteni látszott, midőn a szerzetesés apácazárdák-, vagy pedig az egyház javaira emelkedtek a rabló kezek, meg nem gondolván, hogy illy formán minden birtok egyenlökép veszélyeztelik. Hlyen jelen helyzetünk is ; és nagy kérdés az korunkban : valljon a keresztény nézet szerinti szabad személyjog, vagy pedig a mindent istenítő világ nézete aratand-e győzelmet? ez még mindeddig eldöntve nincs. De alig is lesz sok s fanyar vita nélkül eldöntve. Azonban ez bennünket el ne rettentsen, hisz ez csak mellékes, anyagi; de a lényegesekben is nem csak nem javult állapotunk, sőt igen is meghanyatloü. Nem külhatalom ad a jövőnek védelmet, hanem az erkölcsi jobbulás, a keresztény érzelem, és pedig a gazdagnak úgy, mint a szegénynek. De most a gazdagok biztosaknak képzelvén magukat, hideg haszon