Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Biró Márton veszprémi püspök életének rövid vázlata
296 neque in populum, aut plebem peccavi. Et tamen pro eo, ut me diligerent, detrahebant mihi, ego autem orabam, reddiderunt malum pro bono, et odium pro dilectione. Keresve keresik vala vétkeimet. Oh Istenem ! a ki az igazságosakat is megítéled, és az angyalokban is találtál gonoszságot," legyen a te szent akaratod, miképen menyben, azonképen itt a földön-ás. Tudom,hogy bár semmi vétketis ne érezzék magamban, de azért meg nem igazultam, vigasztalnak mindazáltal keserüségim, sőt keserüségimnek özönnyei az egekből árasztják vigasztalásimat. íme az én fiaim, kiket az evangéliom által szültem, lelkemet keresik, menynyivel inkább az eretnekek, de hagyjunk békét ezeknek is , hadd átkozzanak , ki tudja , talán megtekinti még az ur az én nyomorúságomat és jót ad nekem az ö átkokért1)- Az angyali óntudat felejtető vele a méltatlan megbántásokat. — Azonban a fájdalom közt töltött élet ollyan iskola, mellybe az embert az Isten nem mindig haragjában vezeti ; szenvedés a nagy embert el nem csüggeszti, hanem inkább uj tért nyit dicsőségének. így lön Biró Márton püspökkel is ; mint az éji árnyék a fölkelő nap sugarai elöl : úgy tűntek el kiviláglott erényeinek ereje által a méltatlan meg- bántások, s buzgalmában nem hasztalan ápolá öt ama biztos hit, hogy előbb utóbb föl kell tűnnie az igazság napjának, melly nyilvánossá teszi elleneinek ala- csonyságát s öt tisztába helyezi. Fölhatott nagy szellemének hire a fejedelem trónjához, mellynek igaz hívét most már még inkább megismerő benne a királyné. *) *) 17b3-iki September 25-kán és 175-í-iki junius 11-kén kelt leveleiből,
