Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Biró Márton veszprémi püspök életének rövid vázlata

278

bérosztó szép jövőjének némi elvérzetében még gyermekkorában gyakran éneklé el önmagáról e verseit: Martinus Biró quamvis sit egentior Iro,

Attamen is miro par cupit esse viro.

Milly gyakran emelkedett már zsenge korában az áhitat és ima szárnyain mennyei atyjához, kinek jótévö karját magasztaló; milly szelíden ápolá keblében a virágokat, mellyeknek jó illata öt az erények édenkertévé, Isten és emberek előtt pedig kedvessé és szeretetre méltóvá tévé !

Befejezvén hat iskoláját a' veszprémi egyházmegye növendékei közé fölvétetett; bölcsészi és hittani tanulmányait a nagyszombati akadémiában úgy végezd , hogy társai nem mérközhetének szellemi erejével; és megveté jövője talpkövét, mellynek ernye- detlen buzgalmu s törhetlen kitiiréssel párosult mun- kálásában szűnni nem tudott. — Növendéki pályáját nem csak kitűnő szorgalom és munkásság, hanem a lelki buzgóság és az erények — a szív nemes virágai úgy ékesiték, hogy társainak minden tekintetben példányképűi szolgált ; kisugárzott belőle azon tiszta szeretet, melly önzéstelen, melly Isten dicsőségének és a Krisztus szentséges vérének árán szerzett lelkek üdvének előmozdítására mindent kész tenni, sőt szenvedni is. — így érte el reményvágyainak központját, igy teljesedett gyermeksége óta édesdeden ápolt szivohajtása, midőn 1719-ben az ur szentélyébe vezettetvén, először mutatá be az ur oltárán az ártatlan bárányt, ki elveszi a világ bűneit, először áldozott a mindenhatónak a keresztény néptömeg nagy öröme- s lelki épülésére. Ekkor lobbant lángra azon menyei érzelem szikrája, mellynek életadó melege számtalan