Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
13 nem külsőleg is föllépett ő,látható s hallhatóvá lön, és megtestesülve jelent meg az emberek elölt a törvény kötáblai- s a szent szertartásokban ; s ez távolabb' alakja az egyház létszeres fejlődésének. Emlékezzünk itt vissza, hogy Israel népének világtörténelmi föladata volt : képviselni a személyesített közönséges nagy világeszmét. A királyság-, papság-, és látnokságban végre befejeztetett az üdvözítő képe. Végre az idők teljesedésében megjelenik ö maga, ki a világtörténelem alapja és középpontja, az emberek életkiílfeje. Benne az egyház, mintegy személyben, befejeztetett, mert ö maga volt az egyház. Léte s élete istenemberi volt. Isteni, mert a halál liává lett emberiség újjászületése s újjá teremtése szükségeltetett ; emberi, mert az embert kelle megváltani. Megváltása müve tehát istenemberi volt. És most, midőn az emberek megváltásának nagy müve befejeztetett, s ö maga, mint elsöszülölt, testvérei közt bémene az Atya dicsőségébe , s áldozata mint teljes értékű elégtétel mindnyájunkért elfogadtatott, az egyház is elérte tökéletes kifejlődését, mellyben a megváltás teljes áldását minden emberre az egész világon addig kell árasztania, mig Ádám legutósó ivadéka földi ittléte színhelyét elhagyandja; hogy minden egyes ember, mint szabad személyesség, akaratának szabad elhatározása által részesülhessen a megváltás munkájában. Krisztus pedig olly bizonyosan nem válhatott meg az emberiségtől, minő bizonyosan életkútfeje ö az ösz- szes létszerességnek szintúgy, mint minden egyesnek; ö bizonyosan nem válhata meg, mert a létszeres fejlődés életében a visszaesésnek nincs he-
