Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Versezetek

„Oh megváltóm, nyugalmat adj ! Illy szózat ömlik ajkiról,

Tekints reám, hiszen te tudsz Ez árva szív fájdalmiról.

„Szülőim sírban alszanak De oh miért nem énvelem? Nincs senki, ki most mondaná : „Szeretlek árva gyermekem.14

„Testvérem egy volt, s hűtlenül A nagy világba üze ki,

Segélj megváltóm, mint e szív Örökre megbocsát neki.

„S ha minden ember megtagad Midőn ínséggel víni lát,

Te ugy-e hogy meghallgatod A száműzött koldus szavát?

Imigy zokogva esdekel,

A szent keresztre hőn borul, Vérző szivére nyugtató Vigasztalás harmatja hull.

Elalszik, — s im olly bájolók, Tündéri szépek álmai, Körülfogják szerelmesen A halvány hold sugárai ! —