Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Versezetek

244

IL

Midőn ezer halál dühöng A nagy tenger fölött,

Kisded hajó reng, küzködik Zajongó ár között. —

És benne halvány népcsoport Fohászkodik, remeg,

A vad habokban mindenik Sírját pillantja meg.

Látván a vészt, csüggedt szivük Félénken meg- megáll,

Felejt dohogni, mert hisz olly Közel van a halál. —

Csak egy nem retteg, sőt szelíd Álomba szenderül,

Midőn a gyönge kis hajó Már csaknem elmerül. —

Ki az? ki sülyedö hajón Elalszik csendesen?

Midőn körötte száz halál Rémképe van jelen. Ki az, hogy annyi csüggedő Nép hozzá térdepel?

„Uram ne hagyj el ! itt veszünk — Imigyen esdekel. —