Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

239

kijelentem, hogy ha ön még tovább is tulajdon vesztének rohan, tiszta akarok lenni önvérétöl ’) s részesnek nem tartatni ön lelke vesztének bűnében, mit lebete megtettem, s hogy azt megelőzzem nem mulasztani el felhozni az önre nézve hasznos tárgyakat* 2 3 *), nem mulasztám el Istennek minden parancsait kijelenteni5), világosan kifejezém az akadályt, melly jelen helyzetében önnek üdvét egészen lehetleniti, s mit kell elkerülhetlenül tennie, hogy irgalmába fölvétessék.

Ha szorgalmam s a fölhozott adatok gyüjtésébeni íigyekezetem haszon és siker nélkül maradna s egyedül az én fáradságom volna veszve : könnyen megnyugodnám, de ha soraim, mellyeket azon célból irék, hogy önt az üdvösség útjára visszavezessem, valaha önnek kárhozatára szolgálnak ; ha az, mit ön iránti tiszta vonzalom és buzgalom zálogául cselekedtem, megcáfolhatlan adata lenne egykoron annak, hogy makacsul ragaszkodik tévelyeihez ; ha egykoron az Isten itélöszéke előtt e soraimat mutatnák önnek föl mint megannyi tanúit annak, hogy Isten akará önt üdvözíteni, ö öntvén belém e szent szándokomat, ö nyújtván erőt annak munkálására és bevégzésére ezen sorokat, mellyek által a mennyei irgalom üdvsugára utat mutat jobb meggyőződésre s hitvallásnak szorgos vizsgálatára; melly sorok jelenleg tulajdon hit—

*) Contestor vos hodierna die, quia mundus a sanguine^ omnium. Act. 20, 20.

2) Quomodo nihil subtraxerim utilium, quominus annuntiarem vobis. Act. 20, 20.

3) Non snbterfugi, quominus annunciarem omne consilium

Dei. Act. 20. 27.