Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

236

ten az embernek észt, ha nem azért, hogy általa megkülönböztesse a jót a rosztól? Minő szempontból teremté öt szabadnak, ha nem abból, hogy kötelességet és alkalmat nyújtson neki a jó követésére és a rósz kerülésére? Nem valódi rosz-e a hamis religio? lehet-e ennél veszélyesebb? Mi szülhet borzasztóbb következményeket? Elég ok-e, mivel benne született az ember, nyugott öntudattal benne megmaradhatni? Mikor jogszerüsitett valakit a születés a roszbani megátalkodottságra? Úgy hiszem, ön előtt is kívánatos, hogy a kik születésűknél fogva rósz hajlamok és indulatok rabjai, fáradhatlanul munkálkodjanak azok javításán, belölök kivetkezni és jobbakra szert tenni ; miként kívánhatná tehát, hogy az igaztalan vallásban születtek ne gondolkodjanak hasonlag születésük szerencsétlenségén javítani, azon jó biztos útra térve, mellyröl boldogtalanságukba sodortattak.

Valóban az, hogy Luther vallásában született, nem jogosíthatja önt fel, hogy benne éljen, még kevésbbé, hogy benne haljon is meg. Ön nincs Krisztus Jézus igaz anyaszentegyházában, ezen kívül pedig nincs üdvösség.

Önnek csak szentirási bizonytalan és habozó vélemény-magyarázaton épült emberi hite vagyon; csupán vélekedések pedig nem tehetik hívövé az embert; isteni hit (fidesdivina) nélkül, mellyel ön nem bir, lehetlen kedvesnek lenni az Istennél.

Ön állhatatosan vitáz és lázong az Isten által rendelt törvényszerű lelkipásztorok ellen, minden törvényes tekintély elleni fölkelés pedig Isten elleni lázadás és kikerülhetlenül kárhozatba visz.

Hasztalan hizelg ön magának a bűnök bocsánatával,