Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
10 re lett roszszá? csak a régi rósz volt ez, melly rég óta működvén óriássá vált, és világos nappal lépett föl; a régi rothadás volt, melly sokáig tit— kollatván, végre napfényre jött. Az emberek meg- hasonlottak egymás közt, s a harcnak előbb nem lesz vége, mig a nagy szellemi csaták nem szűntetnek meg. Nem a külső formák-, hanem az elvekről van a kérdés. A vallásosság-, vagy val- lástalanság-, az igazság-, vagy csalásról; a kereszténység- , vagy pogányságról ; as társadalom léte-, vagy nem létéről van a szó. Ez béltartalma a nagyszerű drámának, melly szemeink előtt játszatik, s melly hosszú végét még nem érte el. Mindezek pedig végtelenül fontosabbak a külformák-, a külhata- lornnál : az emberiséget belsőleg meg kell újítani, az embereket s népeket szellemileg kell kormányozni. Ezekre a világi hatalom képtelen. Mi ismerjük azon szellemi erőt, melly a romlásnak indult népeket újra föléleszlheti ; melly a vad nemzeteket erkölcsösekké, a szentségtöröket szentekké varázsolhatja. Az egyház van hivatva a mélyen siilyedett emberiségnek Istenéveli kiengesztelésére ; a szentségtelen szivek megszentesítésére ; a szent hit fényének árasztására ; hogy áthatván a kereszténység szellemével és áldásos malasztjával a társadalom minden rétegeit, és viszonyait, a népeket, és nemzeteket szellemileg kormányozza a polgári életben a megváltás győző hatalma által. Az egyház e világhódító erőt mint Istentől adottat bírja. Az egyház alapja onnan fölül van; az Isten lia oltatott be az emberiségbe, és más alapot nem tehet senki mint a melly tétetett, és ez : Krisztus Jézus.
