Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

230

kék. Az anyaszentegyház összegyűlt fejeinek megvetésében! inegátalkodottság mindig jellemző tulajdonuk maradt. Keressen tehát ön bármilly ürügyet a trienti zsinat ellen, mégis mindig igaz marad, hogy Luther hitérzelmeit azok sújtották átokkal, kiket Isten maga nevelt a tanítás biráivá, kik az Ítéletben mindig hivatalosan s jogosan szoktak eljárni valahányszor az egyházban kérdéses tárgy volt szőnyegen, kik a hitcikkelyek tagadása és kételybe vonása előtt, elvitázhatlan jogú elöljárói voltak azon testületnek, mellyben a hittagadások és kételyek fölmerültek, mellyek fölött természetesen csak ők ítélhettek; azok mondák ki az átkot, kiket Luther és pártosai önmaguk biráinak elismertek, közbevetvén a jövő első áta- lános zsinatrai hivatkozásukat, mellynek kétség kívül az eddig tartott zsinatok modorában kelle tartatnia, azaz a pápa- vagy követeinek elnöklete alatt, jelen kelle lenni az egyház főpásztorainak. Következőleg az egyháznak mertek önök ellenszegülni, s szegülnek ellene maiglan is, mellynek gyülekezete fölha- talinaztatott a szólásra a hívek oktatására, mellyet Jézus igéretszava olly tiszteletre méltóvá tön, melly olly hiteles azon hódolat miatt, mellyel azt minden emberi tekintélynél nagyobbra becsülve hallgatták ; olly testület határozatának szegülnek ellene, mellynek szava mindig az egyház szava és a Szentlélek hangja volt. Nevezhet-e már ön ollyakat, kik ezen ellenszegülés mellett, mellyet kebleikben hordanak, az utókor előtt is meggyalázva ne volnának, mint oly- lyanok, kik az egyház kárhoztatását és az Isten fia átkát magukra vonták? Minő joggal állíthatná ön magát ettől fölmentettnek? Valóban igaz tehát, hogy az