Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

219

ez nem kielégitö, mi kívántatik még, kogy e hiteik- helyek a világosság nevét és tulajdonát kiérdemeljék? Azt fogja-e ön követelni, hogy a kinyilatkoztatás igazsága minden kereszténynek olly szembeötlő legyen, hogy egy se találkozzék, ki azt félreérthesse vagy meg ne ismerje? Ugyde akkor nem is lehetnének eretnekek, mert találkozván valamelly igazságot kétségbehozó egyének, azt képzelve, hogy azt világosan a szentirás ki nem fejezi, azonnal megszűnnek világosan kinyilatkoztatott igazság lenni, következőleg, kik azt ostromolják, e szerint nem nevezhetők eretnekeknek. Ha pedig ön azt állítja, hogy a világosan kijelentett igazságok meghatározását a keresztények nagyobb száma dönti el ; miután a ka- tholikusok legnagyobb számmal vannak, náluk találhatók a világosan kijelentett hitigazságok. És ha a kinyilatkoztatás világosságában nagyobb biztosság okáért azt kívánja, hogy ez a később fölmerült vitatkozások előtt a keresztények nagy testületé által megismert s elfogadott legyen : nem találunk-e a hívek átalános megegyezésében kedvező Ítéletet a katholi- kusok hitére, mellyel világosan kijelentettnek állítunk? És mégis hasonnemü s a szentirásban olly világosan följegyzett s átalánosan megismert igazságok ellen merészelt Luther kikelni, nem tekintvén sem a szentirás derült világosságát, sem a keresztény világ kebelében honolt közös hitérzelmet. így van megcáfolva és elitélve Luther önnek tulajdon itélöszéke előtt, és az ön rendszere szerint követett eljárás után sem lehet kétkednie, hogy Luther számos eretnekségnek adott életet.

De második feleletem az, hogy önnek az eret-