Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

216

Tán azt fogja ön ellenem fölhozni, hogy a Luther- magyarázta szentirás értelme nem olly részletes, melly végtelen néptömeg által elfogadtatván, azonnal szét nem terjedett volna különböző tartományok és államokból egész népek és nemzeteknél. Megengedem, de bizonyossá teszem önt, hogy ez nem orvosolja a roszat, sőt növeszti. Ugyanis józan Ítélettel a dolgot már eredetiben az ö bölcsőjénél kell szemlélnünk. Kezdetben Luther, hitérzelmével magányosan állott, de rövid idő alatt néhány társat és a vittem- bergi egyetemből néhány tudort nyert; a könyvek pedig, mellyeket szerkezteit, s mellyek nagy gonddal terjesztettek, hamar eljutottak olly egyénekhez, kik készek voltak egy könnyebb s az eretnekséget a réginél kevésbbé fékező tan elfogadására uj reform palástja alatt; úgy az evangeliomi szabadság nevével fölizgatott ujságvágy is fölötte szaporitá tanítványainak seregét. Azonban tekintse ön e tömeg A'ezérét különcködésének első perceiben elszigetelve a többi keresztényektől, vagy, ha tetszik, környezve hat szász- országi tudortól. Ez azon álláspont, mellyel Luthert szembesítenünk kell ; ezen álláspontban merészelt ellenmondani az egész világnak, és uj, részletes kép- zetü ideának bálványképeül önmagát állitván föl, nem irtózott a keresztények összes hitérzelmén túlszárnyalni. Irne, köztünk áll ismét a szó valódi értelmé- beni eretnek, s tanításának gyászos haladtával egy boldogtalan pártnak feje. Tanítványainak serege pedig nem változtatá mesterének tulajdonait, sőt inkább sajátjává tévé; számosak veszedelme sem birhatá őt visszalépésre,mert soha eretnekfö nem szűnt meg minél több követőt szerezni, s igy annál terhesebb fe-