Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

5

tentöli elpártolásnak. Ha egyszer elveszté Istenét az ember, ágy nem sokára önmagát is elveszti; csak egyoldalulag a benne uralgó, s hatalmassá vált természeti nézet szerint fogja föl s Ítéli meg önmagát. Valamint előbb teremtménylétét tagadá meg : lígv most személyességéről mond le, s vakhiedelmében még azt hiszi, hogy nyert, midőn ö a közös anyatermészet legszebb remeke, csak kiképzett állatnak, vagy a közönséges világszellem valamelly kiváló kinövésének ismeri magát. A személyességgel pedig szükségkép minden ezzel járó jogokat is elveszt, valamint az embernek önmaga, mint személyesség iránti kötelességei is maguk által, s magukban megszűnnek. így válik a tulajdonjog lopássá; a rang és személyi kiváltságok igazságtalansággá; a házasság a velünk született ösztönnek természetelleni korlátozásává; és a szabadság, egyenlőség, testvériség a föntebb említett alapnézetek szerint hitágazatai lesznek a világboldogítóknak.

Ezek az elvek, mellyekböi a forradalmak sarjad- zanak. Igaz ugyan , hogy a nagy tömegnek ezen elvekről nincs öntudata, de ép ez korunk szerencsétlensége , s a nagy tömeg veszedelmének oka azon föliiletesség, melly csak a külsőket vizsgálja, s a dolog mélyébe, velejébe hatni nemiigyekszik ; melly csak a gyümölcsöt nézdeli, s a inagvat nem, melly- böl eredett. Azért hirdettetek büntetlenül sok tanodában a mindent istenítő pantheismus; így ápoltatnak s nővesztőinek a rósz elvek, s csak a következmények akadályoztatnak egyelőre ; szorgalmasan öntöztetnek a meggyökeresedett rósz elvek, és ha a gyökérből támadozó hajtások elvágatnak, azt hiszik,