A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
47 előtti bemutatását, ezen hálaimát és könyörgést nevezzük offertorium- vagyis fölajánlásnak. Magasztalva teszsziik le az Isten’ színe előtt, mit mi ’s az egész világ az ő véghetlen hatalma- ’s szeretetétől kaptunk. 2. Miután ez véghez ment volna, az áldozópap a’ sz. misében folytatja azt, a’ mit Jézus Krisztus az utolsó vacsoránál cselekedett. Mint helytartója e’ szavakat mondja a’ kenyérre: „Ez az én testem,“ és a’ kehelyre: „Ez az én vérem’ pohara.“ Mit teszen ezzel? —Ezen szavakban és ezen szavakkal ugyanaz történik : a’ mi történt, midőn azokat Jézus Krisztus az utolsó vacsorán mondá. T. i. a’ mit ő mondott, azmegtörtént és meglett. A’kenyér testté, a’ bor pedig vérré vált. így van az a’ pap’ szavaival is : a’ mit kifejeznek, az van ott. A’ kenyér többé nem kenyér hanem az Ur’ teste, ’s a’ bor többé nem bor, hanem az Ur' vére. A’ pap e’ szavakban nem maga szavait mondja, hanem egyedül, (mint helytartó) az Ur’ szavait. Az Ur’ szavai pedig mindenhatóság, és a’ mit kifejeznek, az meg van. A’ sz. mise’ e’ részét, — mellyben az áldozópap Krisztus’ említett szavait, mint annak helyettese, ’s ezért annak er ej éve 1 ejti ki, — átváltoztatásnak, azaz azon titokteljes sz. tettnek nevezzük, mellynél fogva a’ kenyér- és borból ugyan minden, mi az érzékek alá esik, változatlan marad, mindazonáltal annak valódi lényegét, legfőbb és legbensőbb tartalmát: teste- ’s vérében jelenlévő Jézus Krisztus, az Istenember képezi. Az átváltoztatás’ szent tette után a’ pap imádja Jézus Krisztust, mint a’ sz. színek alatt jelenlévőt, és ugyanazon színek alatt őt a’ híveknek is bemutatja imá- dás végett. 3. És most azon szavakra mégyen át az áldozár, mellyeket az Ur e’ mondatához: „Ez az én testem, és ez az én vérem,“ csatolt, e’ szavakra t.i. „Me 11 y ér et- tetek odaadatik; melly érettetek és sokakért a’ bűnök’ bocsánatára kiontatik.“ E’szavakban fekszik ugyanis azon magyarázat, miszerint: ő,