A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
19 minthogy a’ keresztség gyermekeknek adatik föl, máskép’ áll a’ dolog. Megvárjak azon időt, midőn a’ gyermek szende ártatlanságából az élet’ kételyeibe, ’s viszontagságaiba lép : midőn az iskolai pályát elvégezvén bizonyos életnemet választani kénytelen. Csak most, midőn kebelében fölsarjadott a’ hit és szeretet, van szüksége, hogy hite —’s szeretetében szilárdittassék; csak most, midőn a’ bensejében rejlő gonosz érzékiség — és a’ világ’, vétkes csábjai ellen küzdtérre lép, szorul fegyverre ellenségei irányában; csak most, midőn mint tagja Krisztus’ testének hivatalába lép, van szűk— sége küldetésre, lelkesítésre. Épen ekkor részesüljön tehát a’ püspöki kézföltevésben, és általa a’ megfelelő szellemi fölfegyverkezésben. Nem korábban sem későbben. Nevezetesen ro- szalni kell a’bérmálás’korábbi fölvételét; mert ha már a’ kiskorúság’ állapotában kereszteltettiink meg, és a’ keresztségi szövetség’ kötelmeit csak keresztszülőink által vehetők át, még a’ szövetség’ megerősítését és a’ teljesítésére szükséges szilárdítást is fölakarnók venni a’ nélkül, hogy ezt magunk tehetnők meg, és belátás-meggyőződés - lelkesedéssel mondhatnok: hiszek; ellene mondok? Igen, ha a’ bérmálás másoknak és nem a’ nagykorúaknak kiszolgáltatandó, mért választatott el az egyház által a’ keresztségtől? — Ellenben, az ifjú embernek egész gondossággal el kell készíttetnie, hogy hitvallását és örök szeretete’ ’s hűsége’ fogadalmait teljes belátással és lelkének egész határozottságával letehesse, ’s életmissióját tiszta ’s teljes öntudattal fogadja. De rniíly nyereség is azután ([a’ dolgot csupán lélektanilag véve is) ha mind azt mit a’ gyermekkor’ hosszú éveiben tanultunk, hittünk, szerettünk és magunkban föltettünk: a’ nyilvános életbei átlépés’ alkalmával még egyszer egybefoglaljuk, és ugyanazt magasztos örömmel hiszszük, szeretjük, és gyakorlatba hozni magunkat elszánjuk; ekkép’ az életbe lépvén a’ bemenetnél olly cselekvényt teszünk, melly egykor késő időkben is hathatósan működjék emlékezetünkben, és a’ ne taláni szerencsétlen eltévedések’ perczeiben az el2*
