A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései

16 szólitásul szolgál a’ bérmálandónak, hogy a’ közel levő ’s őt fenyegető veszélyt elhigye, íöltétlen erkölcsi erőt­lenséget, vidor és elhatározott harczi bátorságot érez- zen, és hogy tétovázás nélkül haladjon kitűzött czélja felé. A’ keresztény’ élete hasonlítható a’ kalászt hordo­zó szárhoz. Először is a’ fíinemü kel ki a’ magból. Utá­na hajt ki a’ szár. Hogy pedig ez magasabbra nőhes­sen, és a’ viharoknak megtöretés’ félelme nélkül áll­hasson ellent, bizonyos magasságban csomót képez, és távulabb ismét egy másikat. Ezek a’ kalász’ támasz­pontjai. Hasonlóan van ez a’ keresztényi élettel. A’ bér­málás’ malasztja képezi ebben miután kifejlődött, a’ szilárdító, a’ további fejlődést és gyümölcsözést előmoz­dító csomót. Mondhatni azt is: a’ mag elvettetett, csí­rázik és zöldül: de ekkor még nem tudja az ember mi leend belőle; míg végre virágzásában, és később gyümölcsözésében kitün egyénisége. így van ez a’ ke­resztény élettel is; a’ bérmálás’ malasztja tünteti elő a’ hivatást, és azon sajátlagos képességet, mellyet neki az Ur rendelt. De mondják: minek a’ keresztségen kívül még egy második szentség? Hisz’ már az részesít a’ Szent­lélek’ malasztjában, minek tehát még a’ bérmálás is? — Ha erre (folytatja az ellenfél) ollykép’ válaszol az ember: a’ bérmálás öregbiti a’ Szentlélek’malasztját; úgy ez azon föltételen épül, mintha a’ keresztségben nem teljes mértékben nyerné az ember az isteni ma- lasztot; mit azonban, senki komolyan vitatni, avagy be­bizonyíthatni nem fog. — Én erre azt felelem: mi okból, és miért áll a’ keresztség mellett a’ bérmá­lás; az eddig mondottakból már kiviláglik, mellyekhez ámbár fölöslegesen ezeket csatolom: a) e’ két szent­ség , a’ keresztség és bérmálás, a’ sz. írásban egy­más mellett áll; és Kornél ki a’ Szentlelket élvévé, még megkeresztelkedik ; és a’ samariabeliek , kik már megkeresztelkedtenek Jézus’ nevében, még meg is bér­máltatnak. *) Mit tehát az Isten egymásmellé rendelt, 1) Ap. OS. 8, 12 14. köv. 10, 44. 47.

Next

/
Thumbnails
Contents