A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
14 mi bölcs és kedves Isten és ember előtt. A' gyermek kivirul az ártatlanság’ és istenneli szövetség’ bizonyos fokozatára, melly hasonló az első embereknek vétkük előtti állapotához. Azonban, valamint az első emberpár átmenendő vala a’ szende ártatlanságból az Isten iránti önkény- tesen bebizonyítandó szeretet’ ’s hűség’ állapotára, ’s valamint e’ szeretet’ és hűség’ tanúsítására meg kelle kisértetnie; szintúgy áll a’ dolog a’ keresztényiig kifejlett gyermekkel. Meg kell kisértetnie, hogy csupán gyermekiesen ártatlan szeretetnél több, hogy önkény tes szeretete legyen; és e’ szeretetet bebizonyítsa. ’S valóban, nem is marad el a’ gonosz concupiscentia, melly az eredendő bűnből származik, és vétekre hajol; fónmarad ez az emberben keresztség után is, és az ifjúkor’ hajnalával határozottabban tűn föl, midőn a’ világ is, előnyomul, vétkes csábjaival édesgetendő az ifjút. Szükséges tehát, hogy az ember az ifjúkor’ kezdetével, midőn a’ világba kilép, ne csak addig szerzett szent meggyőződését, gondolkodását és szokását minden bel- és külső ellenségtől megóvja ; hanem még a’ vele született gonosznak fónmaradt sarjadékit is kiirtani, ’s igy mindinkább szentesitetni, ’s az Istennel egyesülni törekedjék. 2. De még többet : szükséges, hogy az ifjú ember, mint tagja amaz Isten-ren dezte nagy földi háztartásnak; erejét, melly et az Úrtól nyert, e’ háztartásnak szentelje. Igen, szükséges hogy hivatását, mint Istenrendelte küldetést, lelkesedéssel karolja föl. Azonban mellyik e’ földi háztartásban az ő hivatása? — Ki erősiti, ki lelkesíti őt arra? — Épen az ifjúkorban szükséges, hogy hivatását megismerje, ’s nagyra becsülje. Egybefoglalván a’ mondottakat ; látjuk, miszerint arra, hogy a’ megváltási ’s megszentelési mű valakin teljesen bevégeztessék; annak, már az ifjúkorban határozottan elfogadtatni, ’s egyesek’ életében személyes egyéniségük’ mértéke szerint működnie szükséges.
