A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
220 kiáltó meggyőződést ömleszti, hogy Istennek gyermekei, ’s mint illyenek, örökösei is vagyunk.*) Mit használ a’ haldokló előtt elimádkozni a’ szavakat: „Atyám! kezeidbe ajánlom lelkemet„; és ismét: „Uram Jézusom, fogadd el lelkemet!“ Ö el nem mondhatja azokat utánad, ha csak nem a’ Szentlélek által. Ha tehát óhajtód az örök élet’ biztos reményét, ’s a’ közelgő sírnál a’ halálra szükséges bátorságot; ne felejtsd el azon Léleknek kegyelmét kérni, kinek neve; ,a’ vigasztaló.’ Huszonnyolczadik Fejtegetés. A’ pokolbeli büntetések’ örökkévalóságáról. A’ napjainkban leginkább kétségbe vont és tagadott vallási igazságok közé különösen az tartozik, melly a’ pokoli büntetések’ örökké-tartandóságáról szól. Egy, a’ halál utáni tisztitóhely’ elfogadása sokkal kevesebb nehézségekkel jár, mint a’ pokol és annak örökké tartása felőli hit. Sokan aggodalmas lelkületiiek; ’s a’ gondolat, miszerint örökre elveszhetnek, kínzó nyugtalansággal tölti el őket. Hajlandóbbak azért hinni, hogy ama’ fenyegetést nem kell olly betüértemileg szorosan venni, mint hogy örökös aggódásban éljenek. Mások ismét résztvevő, szeretetdus és bocsánatra kész szivüek: ezeknek fáj, hogy valakit olly rettenetes sors érjen, minő az örök tüzrei kárhoztatás; és azt vélik, hogy a’ végeden irgalom Isten egykor az elkárhozottakon is könyörülni fog, és őket kegyelmébe veendi. Mások ismét nyers és köny- nyelmü természetűek: ők nem akarnak bűnös ösvényeiken nyugtalanittatni ; ’s azért minden áron menekedni 1 1) Hóm 8 , 15—1T.
