A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései

210

led, sem törvényeddel nem gondolnak, kövér földbe ültetett , buján tenyésző fák gyanánt állnak mellettük : valljon kevesebbre fogod-e becsülni, (Te ki mindenféle’javakban annyira bővelkedel, és szeretetben annyira gazdag vagy) hü szolgáidat, mint a’ gonosztevőket, ’s elnyomatni fogod-e őket hagyni, mig ezek fólmagasztalva élnek? Nem! Te, olly dus mindenféle javak-és szeretetben, őket (kik e’földön meghajolva jártak) föl fogod emelni, és megvigasztalni. Te maga az igazság vagy. ’S miután föl nem emeled és meg nem jutalmazod őket idelent, ezt odafön fogod megtenni.

’S tovább igy szóland örömtelt lélekkel: Atyám! Te vagy mindenek’ legbölcsebb teremtője. Miért oltottad volna ezen, olly nagy, nem csupán földi, hanem földöntúli ’s örökké való dolgok’ tudása utáni vágyai is lelkűnkbe, ha ezen vágynak nem szántál más kielégítést, mint mellyet e’ rövid földi pálya nyújt? Miért teremtél bennünk szivet, tágast, mint világod, mellynek legmélyebb valóját mindaz, mit ez élet nyújthat, ki nem elégítheti, ha nem aka- rál neki többet e’ földi életnél adni? ’S miért ültetél szivünkbe olly forró sóvárgást az élet és szeretet, még pedig örök élet és örök szeretet után, ha e’ sóvárgásnak nem szabad lecsillapittatnia? Nem, Te bölcs teremtő vagy, ki nem helyzesz ellenmondást teremtményedbe, ’s valahol csak világodon ösztön van, az a’ tárgyat, melly után törekszik, el is éri.

És ismét, örömtelt bizalommal szóland: Te atya vagy; Neked gyermekeid vannak; bennünket is gyermekeiddé tettél. íme mi megismerünk és szeretünk. Eltaszitandod-e magadtól ismét a’ te gyermekeidet? Tenmagad oktattál bennünket; a’ szeretet’ törvényét Te szabtad élőnkbe ; a’ világ’ szolgálatából Te emeltél föl Hozzád bennünket: és most, miután Téged’, és szavadat ismerni tanultuk, most midőn az érzékek’ szolgálatából kiküzdők magunkat, most, miután a’ Te szeretetedet megizleltük, ’s magunkat neked szenteltük, azaz: most, midőn szeretett gyermekeid vagyunk