A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
53 Kiket akar. Én vagyok a föltámadás, és az élet. 2J Látod, ezt sem mondotta csakúgy levegőbe. Mert az ifjú koporsóját illetvén mondja : „If j u neked mondom kelj fel! És felélesztvén öt, siró özvegy anyjához vezeti. Jarius megholt leányának ágyához lépvén, igy szólítja meg : Tnditha kiírni ! és feléledvén a leányzó, felemelkedett az ágyban. A már négy napja eltemetett Lázár sírboltjához megy, és fennhangon kiált : ,,Lázár jöj ki“ ! És a halott ezennel kijön, kezei és lábai ruhákba kötözvék, arcza pedig kendőkkel fedve — épen úgy mint eltakarittatott. — Azt is mondja Jézus magáról: ,,Én vagyok a jó pásztor. Életemet adom j u h a i m é r t. Ki veszi el tőlem az életet? Én ezt önkéntesen adom oda. Van hatalmam életemet oda adni, s ismét azt viszavenni“ 3). Ez igen nagy mondat. Kinek van úgy hatalmába élete, hogy odaadhatná azt, s minekutánna oda adta azt, ismét kedve szerint visszavehetné ? Tehát ez valóban nagy mondat. Ámbár pedig olly igen túlzónak látszik, azért még sincs csak úgy levegőbe mondva. Nézd milly szabadon megy a halál elébe. Egész bizonyossággal tudja, hogy be fog következni, s egész bizonyossággal hirdeti azt mint bekövet- kezendöt. Igen napját s óráját tudja. De Atyjának akaratja ez, tehát az övé is. 0 azért ez által legkevésbbé sem volt meglepetve; mivel hatalma vagyon életét odaadni. Minekutána kivégeztetett s ellemettctctt volna, nézd, ott mutatja meg, hogy ama másik is, mit mondott igaz ; t. i. hogy hatalma vagyon életét mellyet oda adott, ismét vissza- Venni. Mert csakugyan vissza is veszi életét, azaz életre ébredve lép ki sírjából, és mi sem képes öt halva tartani. — Tovább azt mondja magáról : „Kijöttem az Atyától. Nem e földről való vagyok. Én onnét fölülről jövök. Ismét elfogom hagyni a világot, és elmegyek az A t y á h o z“ 4) Ezt sem állítja ö csakugyan pusztán, hanem történetileg meggyőzi a világot ') Ján. 5, 21. Ján. 11, 25. 3J Ján. 10, 11. 18. 4) Ján. 16, 28.
