A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

4‘J

eljö Ítélendő eleveneket és holtakat sat. ezen állításoknak mi köze van a zsidók Messiásróli eszméjéhez? S ha öt azon eszme zaklatta volna, miszerint ö a Messiás, mi bírhatta őt olly túlságos olly kalandos állításokra ?

Akár tehát mély alázatosságát s önmegtagadását, akár magas lélekéberségét, nyugalmát s szellemi világosságát tekintjük ezen názáreti férfiúnak, mindig megfoghallan marad előttünk, hogyan állíthatott egy illy, minden igénynélküli és józanságtelt férfiú olly dolgokat, mellyek ha nem igazak, egész az őrültségbe menő gőgben, s hallhatlan esztelenséget beszélő lélekbetegségben gyökereznek. Hol akadunk hasonló ellentétekre ugyanazon lélekben? — Következőleg kényszerítve vagyunk a dolgot egészen megfordítani s hinni : miszerint ezen férfiú igényei épen ezen megfoghatlanságuk miatt igazak és alaposak, mert az ugyan gondolható, hogy valamelly látszólag szerény s okos ember hozzá nem illőket maga felöl képzel és állít, de azt semmikép sem gondolhatni, hogy ugyanaz magát istenítse, hogy magát Istennel egynek állítsa. Mint mondánk : épen igényeinek megfoghatlansága imponál nekünk, s mintegy vonz magához, midőn ez, az ö ajkiról, ama szelíd és alázatos szivünek ajkiról hangzik.

4