A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
314 Alig volt kezében Andrásnak a kormány, azonnal fej- s királyi kegyvesztés alatt parancsot adott ki, hogy mindenki hagyja el a pogányságot, és a keresztény hitre térjen át. Parancsának hathatós sikere lön, mert seregenkint hagyták el a pogányságot a tetteiket bánni kezdő magyarok, s legnagyobb készséggel hódoltak a királyi parancsnak. A lerombolt templomok fülépittettek, a földúlt kolostorok helyre állíttattak , a kiűzött keresztény hit terjesztői helyett újak hivattak be országunkba , a megürült püspökségek betöltettek , szóval a kereszténység diadalmaskodott a pogányságon , s a világosság gyözedelmet vön a sötétségen. Megjelenvén tehát a béke nemtöje szaggatott hazánk fölött, a zavar megszűnt, s a nyugalom ismét otthonossá lön. András, hogy gondatlan engedékenysége által megbántott Istenét kiengesztelhesse, bűnbánó lelke sugallatából sz. Péter és Pál ünnepe előtt országszerte három napig tartó böjtöt parancsolt,1) melly — mint ezt a történeti könyvek bizonyítják — sokáig meg is tartatott. Hét évig feküdt már Gellértnek teste Pesten, a szent Szűz templomában , midőn Maurus Csanádi püspök kérelmére András megengedte, hogy az Csanádra vitessék -, fölvételkor kellemes illatár öntvén el az egész gyülekezetét, a szent püspök teste épnek találtatott, és nagy pompával Csanádra vitetvén, az általa épített szűz Máriáról nevezett monostorban elte- mettetett. Sz. László király alatt 1078, évben a keresztény egyházat dicsőségesen kormányzó VII. Gergely pápa, nagyságához méltó tettel fűzte tovább azon koszorút, mellynek minden részecskéi nagy férfihoz illő tettekből alkotvák. Ez hiteles kútfők, s fontos adatok nyomán értesülvén azon rendkívüli esetek- és csodákról, mellyek a szent püspök sirja mellett naponként történnek, Gellérlet, — a történtek sziModestus győri, a harmadik Nehemias bizonytalan megyebeli püspök volt, kit később András esztergomi érseknek nevezett. ’) Lásd „Decretum Andreae 1-um“-) Lásd „Manuscriptum monasterii Lunaeacensis“ Battyányinál 353— 358.
