A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
306 az érintett koronával megkoronáztatnék. 1) De ez tőle a tiszteletnek ezen nemét megtagadta ; mi több, a királyt szigorúan megdorgálta, e szavakkal tudatván vele szomorú jövőjét: „A szent böjt a bűnösök megtisztulására, az igazaknak pedig vigasztaló örömére rendeltetett ; de te ob király! ezen üdvhozó napokat, rablást és gyilkolást űzvén, annyira meg- fertöztetted, hogy gyermekeimnek vére, most is nehéz csöp- pekben gördül le szentségtelen kezeidről. Te a mai megtiszteltetésre érdemelten vagy , s azért a miilyen igaz az, hogy én Megváltómért meghalni kész vagyok , olly igaz és bizonyos jövendő sorsod, melly ott fönn elhatároztatott. Halld tehát zsarnok ! országiásod harmadik évében rád nehézkedik a boszu súlya, s koronádat, mellyet ravaszság és csel által szereztél, életeddel együtt elveszted. Bár mit mondjanak is öntudatod megnyugtatásodra a hízelgők, hidd el, hogy még e világ fönáll, nem marad, nem is maradhat büntetlen semmi *) *) Virág Benedek a „Magyar századok“ 1. köt. 100. lapján, igen alaposan jegyzi meg , hogy nem koronáztatása elölt viselte magát illy kegyetlenül Sámuel, mint némellyek állítják, mert Thuróczi és Kéza szerint „mindjárt királynak fölszenteltetett —- censecratus — vagyis kenetett“ Tehát hibáznak azok, kik Sámuelt még akkor koronáztatlannak tartják, midőn ötven Magyart Csanádon kivégeztetett, és megkoronáztatását azon időre teszik , midőn a templomba ment, és ott Gellérttöl föl akarta venni az említett koronát. Tudjuk tovább azt, hogy Sámuel országosának kezdetén kegyes és szelíd volt, s csak később, midőn t. i. már megkoronáztatott, trónja pedig megerősítve volt, fajult zsarnokká. Tudjuk azt is, hogy Istvánt Domonkos, az első esztergomi érsek koronázta meg, melly jogot az esztergomi érsekek korunkig megtartottak, és gyakorolnak, ha tehát Sámuel Gellérttöl akarta volna fölvenni az „ország“ koronáját, ez ellen az esztergomi érsek szót emelt volna, miről sehol sincs téve említés. De Gellért jellemétől nem is várható, hogy az érsek jogainak bitorlásába ereszkedett volna. Mi több, a sz. korona sem a királynak, sem Gellértnek hatalmába nem volt, mert ez a fehérvári székesegyházban a káptalan föl— iigyelése alatt tartatott, és csak törvényes koronázás alkalmával adatott ki ; mi egyedül az esztergomi érsek, nem más püspök által történhetett.
