A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Történeti visszapillantás remete sz. Pál szerzetére

289 szint lelkipásztorsági alkalmazást nyert, vagy pedig sziiken kiszabott nyugpénzből tengeté életét. Ez lett gyászos vége az egyetlen magyar szerzetes társulatnak akkor, midőn tel­jes virágozásra indulni látszott. A mit. Lajosok s Mátyások sok éven át fáradalmasan szereztek, azt II. József egy toll­vonással semmivé tette. — Hatvan év gördült le azóta ; az egykor olly fényes szer­zet emlékét bús feledékenység árnya födi, zárdái többnyire romokban hevernek, utolsó tagja 1845ben vált meg öröm- telen életétől. — Korunknak az a dicsősége, hogy a múlt idők intézményeit, mellyeket az apák könnyelműsége eltö­rölt , újra föléleszti, az ősi falörzshöz hasonlón, melly le­dobja a leélt nemzedékeknek enyhilö árnyat nyújtott ágakat, de ápolólag föntartja a csirákat, új, a jövő nemzedéknek édes gyümölcsöt hozandó ágakat hajtandókat : fogja-e a paulinus szerzetet föléleszteni? — Az egyházi élet ho­nunkban a kifejlődés tevékeny korszakát éli: fogja-e a pau­linus szerzetet, honunk egykoron olly erőteljes egyházi éle­tének legszebb virágát újra kifejleszteni? — Az enyészet angyala öldökölve elvonult az egyetlen magyar szerzet fö­lött: fogja-e az élet neintöje föltámadásra ébreszteni?? — 19

Next

/
Thumbnails
Contents