A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Történeti visszapillantás remete sz. Pál szerzetére
269 tetszik azon szavaiból, mellyeket egykor ebéd fölött nagyjaihoz intézett. Kérdés keletkezett ugyanis, hogy valljon mellyik szerzet volna leghívebb rendelményeihez. Mialatt mások más szerzeteket emlegettek, Mátyás a sz. páliakat tartá különösen kiemelendöknek. A valónak kinyomozására kiküldött három szolga közöl kettő visszatérvén, előadta miszerint az általuk megvizsgált kolostorokban a legnagyobb csönd uralkodik ; a harmadik pedig, kire a paulinusok zárdájának vizsgálata volt bizva , megjővén azt jelentette, miszerint a szerzeteseket szent gyakorlatokkal elfoglalva találta. „Mondtam nemde, szólt most a király, miszerint alaposabb állításom tiétekénél ? Már elődöm Lajos király is elismerte, hogy valamint az erdei vadaknak közönségesen fényesebb bőrük van mint a házi állatoknak, úgy szinte a világi zajtól visszavonuló emberek jámborabbak másoknál“, így Ítélt Mátyás sz. Pál szerzetéről, s ezen meggyőződése a szerzet javát elömozditó tettekben , kolostorok alapításában nyilatkozott;innen lön, hogy halála, valamint az egész elárvult hazát, úgy különösen az általa olly melegen pártolt paulinus szerzetet legmélyebb gyászba borította. A Lörinczczel kezdődött időszakot a paulinus rend arany időszakának neveztük, s méltán. A szerzet benső élete teljesen kifejlődött, a fegyelem lelkismeretesen megtartatott, az isteni tisztelet buzgalommal s épületesen végeztetett, a szerzet szellemi tekintélye mindig inkább meg inkább erősbödött, a kolostor falai közt csönd s nyugalom uralkodott. A paulinusokat ez időben kitűnő jámborság egyesülve mély vallásosággal, a fölebbvalók iránti kész enrályt, még sem bátorkodott a törvény ellenére a fölebbvalók en- gedelme nélkül az ajtót felnyitni, hanem ott hagyván a zárt ajtónál a királyt, besietett a váratlan magas vendéget bejelentendő. A szerzetfőnök azonnal kisietvén alázatosan esedezett, nehogy a bárdolatlan társnak udvariatlansága az egész szerzetnek vétkül fölróvassék. Mátyás pedig távol a boszankodástól, kísérőihez fordulván igy szólt : „bár ti is mindenkor azon hűséggel s engedelmességei lennétek irántam, minőt e szerzetes az imént főnöke iránt nyilvánított !“
