A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

159

megnyugszanak azon, hogy az egyházban megőrzött iratokat elfogadják? Most inár mi lesz? Mi van ezekben a könyvekben? ki értelmezi azokat? Itt az uj katholikusok nézeteikben szétvállnak. Az egyik rész azt tartja, miszerint mindig az idökornak kell egyesülni, melly a vallásos koröntudat mértéke szerint meghatározza az ezen könyvekbe foglalt tanitmányt ; mások azt vélik : legjobb minden egyesre reábizni, hogy találjon bennük, a mi tetszik, és mit esze helyesel. Mind a két nézet abban jö össze, hogy az írás igazságot de nem tiszta igazságot tartalmaz, hogy a benne fekvő igazság is tisztul idővel, következőleg részt vesz az idő haladásában, és az általános vagy egyéni kor- öntudat szerint mérendő. — Mit mondunk erre ?

Mi azt gondoljuk, hogy ezek szerencsétlen, fonák, és vigasznélküli nézetek. Hogyhogy? A sz. Írás igazságot tár- gyaz, de salakkal vegyítve ; igazságot, de egy homályosabb korszak fölfogása szerint, mellynek kifejtés- és fölvilágo- sitásra van szüksége?! — Tehát az Istenfia nem hagyott mást hátra a világnak,mintegy, az idő füstjétől behomályo- sitolt igazságot, és nem ö a világ világa, hanem csak egy csilláma-e ennek; a valódi világosság pedig még csak az idők folytában és emberi kutatásból származandik? Illyetén állítás nyilván fölteszi, hogy Islenfia nem az Istenfia, és hogy az igazi világosságnak még csak jönie kell. Szörnyen vigasztaló ! — De föltevén, hogy a sz. irás részint tiszta igazságot foglal, részint ollyat, melly még kifejtést s tisztítást igényel, kérdezzük: mi a mag, mellyet a sz. írásban maradandónak állítani kell, és mi a változható, melly a haladásnak és időnek alá van vetve?—Valljon vannak-e tizen, vagy csak ketten is, kik ez ügyben megegyeznek ? Nem oda megy-e ki utoljára is minden, hogy hi gye, ki mit akar? Valóban, csupán minden egyestől függ azt, mi neki a sz. könyvekben nem tetszik, elavultnak bélyegezni, és helyébe azt tenni, mit az idő igényének, saját elöhaladásá- nak, s kutatási nyereményének nevez. — Akaratlanul támad itt a kérdés: hogy miként hagyhatja el valaki a nagy a- postoli egyház küztanilását, hogy helyette hitében,