A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
155 tatásában tévedjen, milly kevéssé megengedhette, és megengedné azt, hogy annak eredeti elfogadásában és fülfogásában hibázzon. Mert mind a két esetben el lenne tévesztve Krisztus küldetésének czélja, és a sötétséget ugyanazon intézet hozná be a világba, mellyre a világosság terjesztése és hirdetése bízatott. Az apostoli Írott igéhez az apostoli tanító testületben megőrzött s folyvást élő tanitmánynak — ha magyarázó- 1 a g, bizonyára — kiegészitöleg is kell járulnia ; közönségesen e kettő együtt szokott járni, és a magyarázat egyszersmind kiegészítés is. Így p. Krisztus azon szavaihoz, mellyek által az utolsó vacsorát rendelte, az egyház tanítási öntudatának magyarázatképen hozzá kell járulnia ; mert kérdezhetni, miilyen tanítást kaptak erről az apostolok, s Krisztusnak e szavait hogyan, és mikép értették ? Tehát — mint mondottuk — a közönséges egyház tanítási öntudatának kellett Krisztus szavait megmagyaráznia, de egyszersmind kiegészítenie is. Tegyük föl ugyan is, hogy az utolsó sz. vacsoráról egyebet nem tudunk, mint Krisztus alapítási szavait; tegyük föl, hogy keresztény egyház nem létezik, s hogy ezen egyházban az utolsó vacsorának folytonosan gyakorlott élő szertartása nincs meg ; valljon ekkor eszébe jutna-e csak egy embernek is, azon alapitási szavakból úgy venni azokat, mint most veszszük, valljon fölta- lálhatnók-e azon keresztény isteni tiszteletet, mint az minden századok lefolyta alatt létezett ? — így Chogy más példát hozzunk föl) Krisztus ezt mondá apostolainak : „K i k n e k b ü n e- iket megbocsátjátok, azoknak megbocsá ttat- nak, kiknek pedig megtartjátok, meg vannak tartva“. *) Valljon hogyan kell ezen szavakat érteni? mert azt, hogy lübbféleképen magyarázhatók, mindenki tudja. Kérdezhetni tehát : hogyan értették ezeket az apostolok, és hogyan értette ezeket kezdettől fogva mostanáig az apostoloktól tanított összes egyház ? Következőleg tehát az egyház hiteles értelmezője e szavaknak. De még nélkülöz’) Ján. 20, 23.
