A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
129 történnie, és ki ezen léiektöl újonnan nem született, be nem mehet mennyeknek országába. De talán azt, mit Jézus a Szentlélekröl tanított, szófordula- tilag (tropice) és nem valóságos, és személyes természetfölötti vigasztalóról kell érteni ? — Én azt mondom : hogy, valljon Jézus hivatkozását egy, az ö helyét az emberek közt örökké kipótolandó vigasztalóra szófordulatilag, vagy bötü szerint kell-e érteni, annak Jézus elmenete után kell kitűnnie. Ha Jézus Ígéreteit bötü szerint kell érteni, akkor az igértnek valóságosan el kell jönie, és eljövetelét s ittlétét tagadhatlan tettekkel bebizonyítania. Ha pedig az Ígért vigasztaló valóban nem jő el, és semmi által nem bizonyítja be származását az Atyától, akkor mindenesetre szófordulatilag kell érteni Jézus mondatait, de akkor utána láthat mindenki , mikép lehessen azokat, annak, ki azokat mondta, gyalázata nélkül megmagyarázni. Azonban a megígért vigasztaló valóban, és olly láthatólag jelent meg, hogy az Atyátóli származása, és a hivek közti működése olly tény gyanánt áll e- löttünk, mellyröl az első keresztény időben nem kevésbbé voltak meggyőződve, mint magának az Urnák személyéről. Tüzes nyelvek alakjában szállt le t. i. azon vigasztaló a sz. apostolokra, és tanítványokra, és a látható leszállás perezében lelki tüneményeket idézett elő, mellyeket önmagok is, mint egy más bennök élőnek működését éreztek, s mellyeket mások is csak ollyanoknak nyilváníthattak. J) Pál apostol elöszámlálja ezen munkálásokat, vagy adományokat, a mint azok mindenkitől ismerve s a kér. községekben köztudomásilag elosztva valának. Említi a mélyebb böl— cseség beszédjének, a tudomány beszédjének, a hitnek, a betegek gyógyításának, a csodamüvelö erőnek, a jövendölésnek , a lelkek megválasztásának, idegen nyelvek tudásának , és az idegen nyelven történt előadás magyarázatának adományát.2) Csakugyan kérdezhetni, hogy ha valaki etüneményeket saját szemeivel látta, kételkedhetett-e egy természetfölötti , és pedig természetfölöttileg értelmes erőnek *) V. Ö. Ap. csel. 2, 1, s köv. *) 1 Kor, 12, 8. s köv. 9
