A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

126

választva lelkétöl, azaz : azon életerőtől, melly azokat teremté, merevenen, holtan, s csupán mint történetieket a világban fölállitni? — Vagy inás szavakkal : valljon nem lesz-e ö teremtő, ki müveivel az életet is nyújtja, hanem csupán ember, ki ha beszél s munkál, csak igéjét s tettét adja, értelmét azonban, s szellemét nem adhatja oda, s a hallgatókat s nézőket azzal közvetlenül nem érintheti, nem hathat rajok, nem töltheti el vele. — Azt gondolom , Krisztus nem hagyandja bevégzetlenül müvét, hanem teremtett müvével szellemét s lehelletét is odaadja, s az eddig mondottakkal legnagyobb ellenmondás volna állitni, hogy ö nem az örökké élő, sa mennyből munkáló Isten fia, hanem csak ember, következőleg nem más, mint egy történeti Krisztus, kitől a világon semmi nem létezik, mint a beszédei - tettei- és sorsáróli tudósítás.

2) Tegyük föl, hogy Krisztus örökre eltávozott, s a világon mitsem hagyoM maga után, mint a maga történeti megjelenését. Hanem, hogy magyarázzuk meg, vagy hogy foghatjuk fül akkor egyházának létezését, s a milliók benne helyzett hitét?— Ha tanitinánya az emberek gyüngeségeinek engedett, és hajlamaik, és szenvedélyeiknek hódolt, vagy ha csel, és erőszak által mozditta- tott elő, és valamelly hóditó és hatalmas, uralkodó nemzetnek hitvallása volt, akkor könnyű fölfogni elterjedését. Hanem ha külső, azaz : látható hatalom nélkül állt itt a világon állításaival, és követeléseivel, ha ezen állítások, s követelések keményen hangzottak az emberi észnek, s a földi ember hajlamai- s szenvedélyeivel összeegyezhetlenek voltak, hogy fogjuk fölfogni a követők nagy számát, mely- lyeket a világon talált? — Az ember képzelheti ugyan, s ez a világtörténetben is többször előfordul, hogy valamelly tanító bölcseségteljes tannal, valamelly erényes ember becsületes tettekkel lépett föl a világ előtt. De minthogy ezen bölcs, és erényes tanítók bölcseségök-s böcsületességö- kön kívül mivel sem bírtak, az egyiket is a másikat is letették ugyan a világon s a világ elébe, hanem ez nem gondolt velők, s az már sok volt, ha itt ott találkozott va-