A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

TIZENKETTEDIK FEJTEGETÉS.

A Szentiélekről, és adományairól.

Mi a Szentlélek? Ez, mondod, az embernek saját lelke. És mik a Szentlélek adományai ? Ezek , válaszolod, azon erények, és ügyesség, mellyet az ember magának természeti tehetségeinek alkalmas kiművelése által szerzett. És mi a Szentlelket kérő ima? Erről — igy szólsz — én mit- sem tudok. És nem imádkozom, és minek is ? Mert meg vagyok győződve, hogy a jóban annyit tehetek, s annyit érek, a mint erkölcsi erőimet megfeszíteni, s használni akarom.

így tehát az önelégültség elmélete messze elterjedve uralkodik; és minél kevesebbé feszíti meg magát az ember erkölcsileg , s minél kevesebbet tesz erkölcsileg, annál biztosabban táplálja azon véleményt, hogy minden csak ö tőle, s egykori kötelességlni akaratától függ. Maga ö magának ereje, és segélye.

De ez nem csekélység, valljon valaki egy fölötte létező Szent-és szentesitö-Lélekben, vagy csak önmagában, és önmaga erejében hisz-e? Mert föltéve, hogy csakugyan létezik fölöttünk egy Szentlélek , a jó gondolatok adományozója, a sz. érzések ébresztője, erőt adó minden jó cselekedetre, és az élet minden viszontagságaiban vigasztaló, milly nagyon sajnálatra méltó volna az , ki e Szentlélektöl mitsem akarna, s épen azért mitsem kapna tőle. Hiszen akkor a gondolatok- és érzéseknél maradna , mellyeket a természettől, s elromlott öntermészetétöl