A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

TIZENEGYEDIK FEJTEGETÉS.

Krisztus müvéről a világ bűnére vonatkozólag.

(Folytatás.)

111. Krisztusnak boldogító munkálkodása.

Az imént s ismételve kijelentettük, miszerint Isten fiának a maga müvéhez, s müvének ö hozzá kell illeni. Ez öszhangzás, melly az eddigiekből kitetszett, reményijük a következőkből is ki fog tűnni.

A bűn gyümölcse a halál. Valamint a bűn, szintúgy a halál is mint a bűn gyümölcse, vagy (mint a szentirás nevezi) zsoldja átszármazott az első embertől az egész emberiségre , s valóban nehéz járom, számlálhatlan nyomorúság, a bölcsőtől egész a sírig fekszik az emberi nemen. Ha tehát igaz, hogy Isten saját egyszülöttét a világra küldötte , akkor bizonnyára irgalmasságának végctlen mértéke szerint s nevezetesen a világ nyomorát tekintve tette ezt, s a fiúnak az által kelle megmutatni, hogy ö az Atyának egyszülötte; hogy e nyomortól megszabadította a világot. Tette-e hát ezt?

Azt mondják, hogy a kereszténység nem okozott lényeges változást, azaz javítást a világ viszonyaiban. Krisztus után is valamint előtte kérlelhetlenül uralkodik az emberiség fölött a halál, szegénység, háború . döghalál, szűk termés s más ezernyi baj. A mi jobbá lett, egyedül a