A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Előszó

VIII

lapolban van ; de még e tekintetben sem hirdetheti áldásdús voltát , különben Irhon szomorú sorsa és Angolhon tehetetlensége — még saját szegényeinek nyomorát is enyhíteni — gyakorlatilag fogná megczáfolni a dicsekvés hiúságát. A szellemi műveltség korunkban messzebb terjedő, mint valaha volt. A szép művészetek virágoznak, a tudományok rendszeresitletnek, és a köznép fölfogásához alkalmaztatnak. Azonban minthogy egyoldalú ki sem szeret lenni, az alaposság pedig és oknyomozás nél- külöztetik, a határtalan sokoldalúság fölületességgé lesz ■— kivált azon nemében a tudományoknak , mellyek komoly tárgyakkal foglalkoznak. Természetes, hogy a religioi, a legkomolyabb vizsgálódást igénylő, s azért fárasztó és mindamellett első tekintetre nem sok anyagi hasznot ígérő tudományok itt első helyen állanak. Azon számtalan nyereség, mellyet a léleknek a hit boldogító öntudata nyújt, épen nem vétetik számba. Innen van, hogy a religioi dolgokra nézve a legvastagabb tudatlanság és a legszélsőbb föliiletesség az, mi korunkat bélyegzi. Innen van különösen , hogy daczára a legkielégitöbb czáfólatoknak s fölvilá- gositásoknak vastag előítéletek homálya borong a más hitfeleke- zetüek elméje fölött a kalh. egyház ellen ; s csak ezen általánosan elharapódzott fölületesség teszi megfoghatóvá némellyeknek a katholicismustóli elpártolását. A mély tudománya Phillips, Harter, Newman és számtalanok meggyőződéssel, mint vizsgálódásaik egyetlen, de legböcsösb gyümölcsével térnek a kalh. egyházba, mig Ronge és hasonmásai csupán azért pártolnak el, mert csekély tudományuk miatt meggyőződésre szert nem lehelének. Az egyház hitetlen elleneinek csak a tudatlanság és a dologhoz nem értés nyújthat fegyvert a kalh. tanok ostromlására. Még nem létezett tudós és a religióban jártas — az egyház ellensége ; mert mint igazán tudós megszűnt lenni ellensége az igazságnak, sőt meg kellett szűnnie, ha csak önmagával, ha czéljával ellenkezésbe jöni nem akart, mit megint mint ollyanról semmikép sem tehetni föl.

Hazánkban is csak igy állanak a dolgok. Itt az úgy nevezett szabadelvüséggel karöltve jár a religioi indifferenlismus. Mirigy ez nálunk, melly a fiatal kedélyek büszkeségét fölizgatva a haladás szerteszét elomló, de csalárd hangzatu jelszavának mérges élével nyit magának utat az ifjúságnak — a haza reményének szivébe, hogy meggyilkolja. Fájdalom ! vérzik is már soké. Azonban ők nem érzik szívok sérvét, mert kihalt belölök az érzés, és nincs, mi fölelevemtse, mi életre ébressze a szuny- nyadó öntudatot. Fiatal szivekben rágódó mirigy ez, mellyel a tekintély még messzebb terjeszt. E terjedésnek útját elállani volna a legkivánatosb. Ámde hol azon eszközök, mellyek használa-