A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
96 liiszcsz, milly magast, milly megmérhetlen jót vesztettél el! — Végre az, ki mondta, h o g y testét és vérét é- rettünk adja, fültámadt halottaiból, fölment mennyekbe s belépett a világ feje s uralkodója dicsőségébe. Ha tehát feltámadása s Szentlélek küldése igaz, akkor áldozathalála is az , mert ehal ált s annak végtelen jelentőségét az azt követő föltámadás s mennybemenetel bizonyítja s ennélfogva csupán az a kérdés : való-e a föltámadás s a Szentlélek küldése, mit megint az összes apostoli s ka- tholika egyház az apostoli östanuságnak mint 18 százados , mindig élő, ezer s millió szemű őre bizonyít. De te csak megakarsz mégis hitetlenségedben maradni, s azt mondod, hogy Istennek emberré lett fiában az áldozathalálban s ennek túlvilági uralkodásában nem hihetsz. Mit hozhatsz fül hitetlenséged támogatására , nem tudhatom ; azt azonban tudom, hogy a hitetlenséget kiűzni, ha azt a hitetlen maga letenni nem akarja, lehetetlen. Nevezetesen ha valaki bűneit cl nem ismeri, sem nem érzi, ha azok iránt, a mik lelkiek , érzékkel s komolysággal nem bir, ha az istenbeni béke szükségét s az ezutáni vágyódást nem is ismeri, s illy állapotban lévén azt követeli még is, hogy öt valaki meggyőzze s Krisztusbani hitre kényszerítse, úgy ö ollyasmit kíván, a mi lehetetlen, és ö épen nem képes hinni. Hitre csak az juthat, ki a hit iránt bizonyos vonzalmat érez magában, nem az, ki hideg ellenséges állásba helyezkedik s elvárni akarja, ha valljon fog-e beleegyezésre Isten tudja minő okoskodás vagy okmutatás által kényszerittetni. A hit erény , mellyre senkit nem lehet kényszeríteni; s a hitetlenségnek szükség, hogy mindig legyen kibúvó ajtaja, különben nem is volna megfogható; s a hit nem volna az Istent kereső lelkek sajátja, hanem olly ráerötetés, mellyet még a világ fiai sem távolithatnának el maguktól. Távoztasd el a füldies, a fönhéjázó , az önelégült, az érzékiségbe sülyedt szellemet ; emeld föl fejedet, ébreszd föl lelkisméretedet, nézz körül a végső mentő deszka után, molly fölvegyen, ha sajkád elmerült; nem fogsz-e hinni, s a hitben megtalálni a nyugalmat,